En
Vissza a találatokhoz

Termékenységi szobrocska

Készítés helye Egyiptom
Készítés ideje Kr.e. 7–5. század
Tárgytípus vallási vagy kultusztárgy
Anyag, technika mészkő, vörös festés nyomai
Méret

11,2 x 6,3 x 2 cm

Leltári szám 60.18-E
Gyűjtemény Egyiptomi Gyűjtemény
Kiállítva Ez a műtárgy nincs kiállítva

A lapos relief díszítésű mészkő plakett azoknak az egyiptomi kisplasztikai alkotásoknak a későkori példája, melyek nőket ágyon vagy díványon fekve, egyedül vagy kisméretű gyermekalak társaságában ábrázolják. Maga a típus az Újbirodalom korában, a 18. dinasztia második felében jelent meg, és egészen a Későkorig használatban maradt. Szintén ekkor terjedtek el azok a változatok, melyek esetében a hátlap egy szentély homlokzatát mintázza, belsejében egy naturalisztikusabban megmintázott nőalakkal, akinek oldalán nem ritkán egy gyermek is látható.
A vésett tábla egy durván, szögletes vonásokkal megmintázott, ágyon fekvő nőalakot ábrázol. Aránytalanul nagy fején szögletes, vállig érő parókát visel. Meztelen, jobb karja szorosan a teste mellett nyugszik, bal keze ellenben jobb melléhez közelít a szoptató anya gesztusát utánozva. Az ismert párhuzamok arra utalnak, hogy a nő alakja azért került szorosan a kerevet bal szegélyéhez, hogy jobb lába mellett elég hely maradjon egy gyermek festett vagy faragott alakja számára. Utóbbi hiánya a budapesti példány esetében a darab befejezetlenségével vagy az eredeti festés lekopásával magyarázható. A szegélyen végigfutó vörös keresztminta a valódi heverők fonott struktúráját utánozza. A nőalak jobb csuklójának és mindkét bokájának tájékán kivehető további vörös pigmentnyomok egykoron festéssel jelzett boka- és karperecek motívumra utalhatnak.
Ez a későkori típus, melyet a budapesti plakett is képvisel (Thomas L-F.1.1), elsősorban alsó-egyiptomi lelőhelyekről és a memphiszi régióból ismert; példányai nagy számban kerültek elő a Naukratiszban végzett ásatások során. A műkereskedő állítása, mely szerint a budapesti plakett Esznából származik, legalábbis kérdéses.
Testarányait, megmunkálási technikáját, a paróka típusát és arcvonásainak megformázását tekintve a budapesti plakett nőalakjának közvetlen párhuzamai a nőket guggoló pozícióban megörökítő, a nemi jelleg nyílt, feltárulkozó ábrázolásmódjával jellemezhető, ún. baubo-típusba sorolható figurák körében is kimutathatók. Ennek megfelelően, a kutatás ezek a tárgyakra mint termékenységi szobrocskákra tekint, melyeket felajánlásként helyezhettek el sírokban, házi oltárokon és Hathor, Mut vagy éppen Anuket istennő szentélyeiben, így igyekezve elnyerni az isteni áldást a sikeres fogantatásra és a gyermeket fenyegető veszélyek elhárítására.

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk