| Készítés helye | Egyiptom |
|---|---|
| Készítés ideje | Kr.e. I. évezred első fele |
| Tárgytípus | amulett |
| Anyag, technika | egyiptomi fajansz |
| Méret | 2,8 x 2,6 cm |
| Leltári szám | 51.2632 |
| Gyűjtemény | Egyiptomi Gyűjtemény |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Mélyföldszint, Ókori Egyiptom, Templomok és istenek |
Az égisz eredetileg az ún. menattal (ellensúllyal) ellátott nyakláncok elemeként jelent meg a 18. dinasztiában. Az égisz tulajdonképpen az ellensúly része volt. Egy széles gallért, az uzekh-gallért viselő istenséget ábrázolja, legtöbbször olyan oroszlánfejű istennőket, mint Ízisz, Szakhmet vagy Hathor. Az égisz a Harmadik Átmeneti kortól vált igazán népszerűvé, különböző méretben, formában, és alapanyagból készülhetett, valamint ekkor jelent meg amulettként is. Az itt látható világos fajanszamuletten a vízszintes sorokkal tagolt uzeh-gallér fölé Bész isten fejét mintázták. A jellegzetesen széles, tömpe orr, a kerek, kissé kidülledő szem, az elálló fül és a sűrű szakáll alapján az isten egyértelműen azonosítható. Jellegzetes tollkoronája hiányzik, csupán a tollkorona alapja, a modius maradt meg. A menat-nyakláncok, amelyeket sokszor tulajdonosaik a kezükben fogtak, egyfajta csörgő, kultikus hangszerként szolgálhattak. Hangjuk megbékítette az isteni erőt és védelmet biztosított. Bész isten megjelenését az égiszen nem csupán oroszlánszerű arca, vagy az Ízisz és Hathor istennőkhöz való erős kötődés indokolhatta, hanem a zenével való kapcsolata is. Az egyiptomi mítoszok szerint zenéjével (dobbal, csörgővel, lanttal stb.) képes volt lecsendesíteni a dühöngő istennőket és elhárítani a gonoszt.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
