| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1640 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 119 × 163 cm |
| Leltári szám | 492 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A római történetíró, Livius elmeséli, hogy Ardea városának ostroma idején Sextus Tarquinius, Tarquinius Superbus etruszk király fia miképpen győződött meg Collatinus feleségének, Lucretiának a szépségéről és erényességéről, és hogy az ennek nyomán benne támadt szenvedély milyen bűnös tettre indította. Titokban, egyetlen bizalmasától kísérve visszatért Lucretia házába, ahol az erényes asszonyt, zsarolással és tőrrel fenyegetve, megerőszakolta. A történet folytatásában férje, apja és Lucius Junius Brutus jelenlétében Lucretia öngyilkossággal ad végső tanúbizonyságot erkölcsi tisztaságáról, és Brutus vezetésével a rómaiak véget vetnek a király és családja zsarnokságának, új, köztársasági rendet hoznak létre. Miután a téma egyaránt bír heroikus és erotikus tartalommal, ábrázolásában hol az egyik, hol a másik kap nagyobb hangsúlyt. Felice Ficherelli 1640 körül készült festménye abba a csoportba tartozik, amelyben a téma erotikus arculata a meghatározó. Rajta a brutalitás csak a tőr képében van jelen. Lucretia bal keze szelíden hárít, jobbja megadóan simul Tarquinius karjára, aki szintén gyengéden fogja a kecses pózban fekvő nő vállát. Inkább sejthető, mint látható tekintetük egyaránt a kölcsönösen feltámadt vágyról vall. Látván a történet eredeti tartalmának ezt a játékos kiforgatását, nem tekinthetjük véletlennek, hogy a kompozíció egyik példányáról a francia rokokó mestere, Fragonard olyan rajzot készített, amelyen Tarquinius alakját a nyilat tartó Ámoréval helyettesítette be.
© Tátrai Vilmos
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 236. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
