Idősebb Szent Jakab legyőzi a mórokat a clavijói csatában Giovanni Battista Tiepolo

“Tiepolót mintha Isten is nekünk teremtette volna. Veronese nyomában jár, csupa szellem, tűz és lobogás; színei csodálatosak, gyorsasága bámulatos” – áradozott a svéd udvar követe Velencéből. Noha a stockholmi munka meghiúsult (a festő csak somolygott a felkínált fizetségen), Európa minden más udvara is Tiepolóért kapkodott, és ecsetje temérdek remekművet szült Madridtól Würzburgig.
Compostelai Szent Jakab monumentális képe is nemzetközi megrendelésre készült: Ricardo Walls londoni spanyol követ (aki azután ír nemzetiségű létére a spanyol miniszterelnöki székig emelkedett) a követségi kápolna oltárára szánta. A protestáns Anglia fővárosában csak a katolikus államok képviseletein volt megengedett a római hit szerinti szertartás, így a kápolnák idővel lüktető nyilvános terekké váltak, az állami reprezentáció pazar terepeivé. A helyszínhez ideális témaválasztás volt Hispánia történelmi küldetésének metaforája, a 844-es clavijói diadal, ahol a túlvilágról leszálló nemzeti védőszent vezette diadalra a keresztény seregeket a pogány hódítók ellen. Az elkészült mű sikerét jelzi, hogy elszállítása előtt Velencében a San Marcóban állították ki, Tiepolo fia pedig metszetben sokszorosította (ehhez készült a tanulmányfej, amely szintén Budapestre jutott). Rendeltetési helyén végül mégsem állították fel: a spanyolok meghőköltek a képet uraló hatalmas, pompás csatamén láttán, aminek oltárra emelése – vélték – felszítaná a katolikus képtiszteletben bálványimádást orrontó protestáns vádakat.

Vécsey Axel