Magyar őshaza Itáliában? A rionerói magyar ásatás

Máttyus Izidor (1836–1870), az ásatás vezetője

1861 őszén Rioneróban zajlott az első és sokáig az egyetlen magyar ásatás, amelyet Itáliában végeztek. Az egységes Olaszországért harcoló magyar légió (hivatalos nevén Magyar Segély Hadsereg) egyik tisztje, Máttyus Izidor tüzér főhadnagy embereivel a harcok szünetében végzett feltárásokat: „pelasg” tárgyakat kerestetett, a pelasgokat ugyanis Itália őslakóinak és a magyarok elődeinek tudta.

Rionero Lucania (a mai Basilicata tartomány) északi részén, az Appenninek közepén fekvő Vulture-hegy közelében található. A terület, amelyet a Kr. e. 5. századtól a lucanusok laktak, azoknak a régi, már a bronzkorban kialakult utaknak a kereszteződésénél fekszik, amelyek az Ión-tenger partjának nagy görög városait kötötték össze a Nápolyi- és a Salernói-öböl településeivel, illetve az olasz csizma délkeleti végén fekvő Apuliát a félsziget túloldalán található Campaniával.

Ruvo del Monte látképe

Az ásatás során Máttyus katonái valószínűleg egy helyi, lucanus szentély fogadalmi tárgyait találták meg. Ezek a terület központi elhelyezkedéséből adódóan különböző tájakról és kultúrákból származtak: Athénból, Apuliából, Paestumból, illetve Dél- és Közép-Itália más vidékeiről. A vázák között egyaránt vannak görög és italikus darabok, a terrakották pedig görög típusok italikus változatai.

Attikai vörösalakos peliké

Apuliai vörösalakos hydria

Lucaniai vörösalakos epichysis

Terrakotta Silénos-maszk

A kultúrák kapcsolódásának legszebb példája egy apuliai vörösalakos kancsó, amelynek aljára görögül írt, részben görög, részben italikus elemekből álló, két szavas fogadalmi feliratot festettek. Mindkettő csakis itt fordul elő, ezért értelmezésük bizonytalan. Egy lehetséges magyarázat szerint az első egy ismeretlen helyi isten neve; a váza neki szóló ajándék (Pakerioi). A második szó az isten egyik lényeges vonását jelzi: androphyktés, aki elől a férfiak menekülnek.

A tárgyakon keresztül kirajzolódik a szerény szentély hosszú története. A leletek zöme Kr. e. 370 és 250 között készült, amikor a vidék a lucanusok uralma alatt állt; a legkésőbbi tárgy már Itália római uralom alatti egyesítése (Kr. e. 88) után keletkezett.

A huszonhét rionerói tárgy egyetlen leletegyüttest alkot: ebben egyedülálló az Antik Gyűjtemény műtárgyai között. A darabokról és az ásatás történetéről Szilágyi János György írt könyvet Pelasg ősök nyomában címmel. A műtárgyak az állandó kiállítás „Kultúrák uniója: az ókori Mediterráneum” című termében tekinthetők meg.

Kapcsolódó kiadványunk: Pelasg ősök nyomában. Magyar ásatás az Appenninekben 1861-ben