Földszint, Michelangelo terem - 2019. február 19. – május 5.
A Szépművészeti Múzeum utóbbi száz évének legnagyobb értékű műtárgyvásárlása révén különleges remekművel gyarapodott a gyűjtemény. Anthonis van Dyck flamand festőnek, az európai portréfestészet egyik legnagyobb mesterének I. Károly angol király legidősebb lányát, Stuart Mária Henrietta hercegnőt ábrázoló nagy méretű festményét a kormány támogatásának köszönhetően tudta megvásárolni a múzeum. A művész 1641-ben készült, különleges szépségű esküvői portréja a múzeum gyűjteményének egyik ékköve. A festményt egy erre az alkalomra összeállított kamarakiállításon láthatja először a nagyközönség, a múzeum gyűjteményéből válogatott királyi gyermekek portréi és Van Dyck egy korai műve társaságában.
A kiállítás május 5-ig látogatható. A kis hercegnő esküvői portréja továbbra is megtekinthető az Európai művészet 1250-1600 című állandó kiállítás XXIII. termében.
Mária Henrietta portréja Van Dyck egyik utolsó befejezett alkotása. A Szépművészeti Múzeum eddig csak a flamand mester két egészen ifjúkori művét őrizte: az 1619-20 körül készült Evangélista Szent Jánost ábrázoló lírai alkotást, valamint a fölényes technikai tudásról és mély, érett emberismeretről tanúskodó remekművet, a Házaspár képmását, amelyet mindössze tizenkilenc évesen festett. Jóllehet az ezen ábrázolt pár már túl van hamvas ifjúságán, az összetartozás hagyományos szimbóluma, a két egymásba simuló jobb kéz és az asszony ujján megcsillanó jegygyűrű éppúgy egy házasságnak állít emléket, mint Mária Henrietta jóval későbbi portréja.
Legidősebb leányát, Stuart Mária Henriettát I. Károly angol király a holland helytartó fiának, II. Vilmos orániai hercegnek szánta, hogy e dinasztikus frigy is erősítse a két ország közötti szövetséget. Az 1641. május 2-án megkötött házasság beteljesedésével azonban még várni kellett, hiszen Mária Henrietta még csak kilenc, Vilmos pedig tizennégy éves volt. (Gyermekük, aki később III. Vilmosként Anglia királya lett, kilenc év múlva született meg.) Az esküvői portrén a hercegnő bal kezén jegygyűrűt visel, ruháján pedig azt a nagy méretű gyémántbrosst, amelyet házasságkötésük alkalmából a férjétől kapott. A kamarakiállításon egy-egy rézmetszetportrén láthatjuk a hercegnő szüleit és jövendőbelijét is.
Az uralkodók gyermekeit minden európai udvarban rendszeresen megörökítették. A kiállításon látható gyermekportrék ábrázoltjai között több olyan is akad, aki kapcsolódik Stuart Mária Henrietta személyéhez. A hercegnő lehetséges férjjelöltjei közé tartozott a nála két évvel idősebb Baltazár Károly spanyol trónörökös, aki éppúgy unokatestvére volt a fiatal lánynak, mint V. Frigyes pfalzi választófejedelem gyermekei. A hercegnők portréjának egy másik uralkodói udvarba küldésével általában a dinasztikus házasságokat igyekeztek előkészíteni. Margit Terézia infánsnő, Baltazár Károly féltestvére, születésétől I. Lipót német római császár és magyar király jegyese volt, ezért rendszeresen küldtek róla portrékat a bécsi udvarba. A kiállításon látható képen a kis infánsnő kilencéves, éppúgy, mint Stuart Mária Henrietta Van Dyck – immár a Szépművészeti Múzeum gyűjteményét gazdagító – festményén.
Látogatható: keddtől vasárnapig 10:00 - 17:45-ig
Az utóbbi 100 év egyik legnagyobb értékű műtárgyvásárlása
Belépőjegy ára: 2800 Ft
Az uralkodói gyermekek megörökítésének igénye a szülők szeretetéből és büszkeségéből is fakadt, de a portrék elsődleges célja a dinasztiák fennmaradásának reprezentálása volt. A fiúkat általában mint a trón közvetlen várományosait ábrázolták, a leányoknak pedig sokszor portréjuknak egy másik uralkodói udvarba küldésével igyekeztek a rangjukhoz illő házasságot előkészíteni.
A portrén a tizedik évében járó hercegnő bal kezén jegygyűrűt visel, ruháján pedig azt a nagy méretű gyémántbrosst, amelyet házasságkötésük alkalmából kapott férjétől, a holland helytartó fiától, az akkor tizennégy éves II. Vilmos orániai hercegtől.
A hercegnő lágyan redőződő, korall színű ruhát visel áttetsző csipkegallérral és -kézelővel. Öltözéke a francia származású édesanyja által meghonosított új angol udvari viseletről tanúskodik: a súlyos brokátok divatját a finom esésű, elegáns selymek váltották fel Londonban is. Van Dyck páratlan érzékletességgel ábrázolta a pompás esküvői díszbe öltözött hercegnőt, akit több alkalommal is megörökített.
