1800 utáni Gyűjtemény - 2014. június 24. - 2014. szeptember 14.
Konok Tamás kabinet kiállítása a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni gyűjteményének egyik első emeleti termében Hans Beltingnek, a világhírű német művészettörténésznek a művészettörténet végéről értekező gondolataira reflektál. Az eddig megrendezett tíz kabinet kiállítás közül az elsőhöz, Jovánovics György szobrászművész kiállításához maga Belting professzor írt katalógust. Könyvei itthon és a nemzetközi színtéren egyaránt meghatározó jelentőségűek.
Hans Belting (A művészettörténet vége. Az első kiadás újragondolt változata – 10 év után, 2006, 160. oldal) című kötetében a következőket írta:
„A komputer […] a múzeum szerepének átgondolására is késztet – a számítógép képes mindent gyűjteni (tárolni), amennyiben megfosztja a testi egzisztenciájától mindazokat a dolgokat, amelyeket egy múzeum gyűjt (és kiállít). Ily módon a múzeum és a számítógép termékeny ellentmondásba kerül egymással. A múzeumban a testtel rendelkező kiállítási tárgyak helyének megtapasztalásáról, illetve a tárgyak származásának és közvetítettségének idejéről van szó, míg a számítógépben a képek hely nélkül és időtlenül vannak jelen, és ennek köszönhetően testetlen információkká is változhatnak.
Konok Tamás ezzel kapcsolatosan leszögezi:
Emberi fejlődésünk meghatározó princípiuma, gondolataink vizuális megjelenítése jelek, képek vagy betűk folyamataiban: a leolvasásban. A kép hasonlóan az íráshoz üzenet és kommunikáció. – Munkásságom kezdete óta foglalkoztat a vonallal és a vonalrendekkel való ábrázolás, amely a vizualitás legelvontabb kifejezése. Absztrakció, mivel vonal a természetben nem létezik. A sötét és világos formák elhatárolásait, agyunk a kézíráshoz hasonlóan vonalfolyamatok rendszereiben képes kifejezni, amivel minden ábrázolható, legyen az egy tájkép, emberalak vagy a csendélet. Az elméleti fizika is vonalakkal írt számok, ábrák és betűk képleteivel kommunikál és fejezi ki létünk mélységeinek és távolságainak rendjét és felfedezéseit. – A digitális kommunikáció korába léptünk, ami a kerék feltalálása óta talán a legnagyobb forradalom és radikálisan megváltoztatja emberi létünket. Ma már mikroszkopikus vonallabirintusok halmazaiba koncentrálódik civilizációnk minden eredménye, amelyek egyben a rend szépségét is magukban hordozzák. Érdeklődésem az utóbbi évtizedben ezen életérzés irányba fordult munkáim művészi megjelenítéseiben. Törekvésem a látvány mögötti láthatatlant kívánja láthatóvá tenni. Arany Jánost szeretném idézi itt: „Nem a való hát: annak égi mássa lesz, amitől függ az ének varázsa…”
Konok Tamás „A digitális agy anatómiája” című festett diptichonját és Hans Belting szövegét Geskó Judit, a kiállítás kurátora egymás mellé rendelte. Tette ezt abból az alkalomból, hogy az 1800 utáni gyűjtemény új állandó kiállítása feltehetően az utolsó kiállítás az 1906-ban kapuit megnyitó múzeum történetében. A Schickedanz épületből a 19-20. és 21. századi műtárgyak néhány éven belül átköltöznek az Új Nemzeti Galéria épületébe, addig a historizáló épületet felújítják. Fájdalmas búcsú, amely egyúttal új fejezetet is nyit.