1800 utáni gyűjtemény - 2006. február 1. - március 15.
A századik születésnapját ünneplő Szépművészeti Múzeum Géniuszok és remekművek kamarakiállítás sorozatának második tárlata három tengeri csatát ábrázoló festményt mutat be. A különböző korszakokból származó remekművek kiváló lehetőséget kínálnak egyazon téma különféle festői megközelítésmódjának, bő három évszázad eltérő festői látásmódjának az illusztrálására.
A lepantói csata allegóriáját Paolo Veronese (1528–1588) az oszmán török hajóhadat 1571-ben Lepantónál megsemmisítő keresztény Szent Liga diadalának emlékére festette. A Tiziano, Tintoretto, Veronese nevével fémjelzett velencei festőtriász legfiatalabb képviselőjének a 16. század legfényesebb katonai sikerét megörökítő vásznát a velencei Accademia kölcsönözte a kiállításra.
A londoni Tate Britainből érkező festményén William Turner (1775–1851) a napóleoni háborúk legfontosabb ütközetét, a britek tengeri fölényét egy évszázadra megalapozó Trafalgari csatát jelenítette meg. A kiállításra kerülő mű a királyi megrendelésre született hatalmas méretű festmény előkészítő vázlata. A tengeri csata ábrázolása nagyszerű alkalmat nyújtott a romantika legkiválóbb tájfestőjének, hogy kedvelt motívumai, az örvény, a füst, a pára és a hullámok révén a természet egyszerre félelmetes és titokzatos erőit kivételes festőiségükben ragadja meg.
Vaszilij Kandinszkij (1866–1944) Tengeri csata alcímű Improvizációját már alig köti valami a látványhoz. A festőt nem konkrét esemény inspirálta, hanem önálló, absztrakt formákból építkezett. A washingtoni National Gallery festményén tengeri csatára már csak halvány utalások találhatók: a zenei harmóniák ihlette, színes festékfoltok egy tengeri ütközetnek mindössze távoli, játékos asszociációit keltik.
A kiállítás kurátora: Tóth Ferenc