Készítsd el az önarcképed!
Nézd meg magad alaposan a tükörben: miről árulkodhat a tekintet, az arckifejezés, a testtartás? Kísérletezz bátran, próbálj ki különböző beállításokat! Legyen az klasszikus portré, vagy elvonatkoztatottabb ábrázolás, mutass meg valamit magadból!
Technika: filctoll kivételével bármilyen rajzeszköz, ceruza, szén, olajpasztell, porpasztell, rajzkréta, vízfesték, tempera, illetve különböző kreatív anyagok használata, vegyes technika
Méret: A4 vagy A3 méretű papír
Mányokitól egy arcképet egészen biztosan mindannyian jól ismerünk: a Rákóczi-portrét az ötszáz forintos bankjegyről. Ez az önarckép kevésbé ismert, ám ugyanarról a festői finomságról és pszichológiai tudásról árulkodik. A magyar barokk arcképfestészet legkiemelkedőbb mestere munka közben, hétköznapi viseletben ábrázolta magát, kezében palettával és ecsettel. Figyeld meg, hogy milyen benyomást kelt a mellén hanyagul szétnyíló, feltűrt ujjú ing, a derűs tekintet, a rokonszenves, finom mosoly és az a magabiztosság, amivel felénk fordul.
Rembrandt közel száz önarcképet hagyott az utókorra. A holland arany évszázad legkimagaslóbb mestere a tükörben saját magát tanulmányozva, akár jelmezbe bújva kísérletezett a különböző korok, társadalmi rétegek, kedélyállapotok megidézésével. Rembrandt a megfigyelésre és a valóság elemzésére alapozott, és az idő előrehaladtával egyre kifinomultabb ön- és emberismeretére. Ez a rézkarc a nagyvilágnak készült: a sikeres művész méltóságteljesen pózol előttünk az itáliai reneszánsz nagymesterek nyomán, egy kőmellvédre támaszkodva. Rembrandt gazdag metszetgyűjteménnyel rendelkezett és több művéhez inspirációs forrásként használta a régi mesterek műveit. Tégy így te is!
A kolumbiai festő önarcképén művész énjének mély, belső dimenzióit tárja fel. A torreádorok díszes ruhájában jeleníti meg saját magát, festőként, aki egy dühös bika helyett a vászonnal néz farkasszemet, a kezében pedig ecset van díszes kis dárdák helyett. A beállítása a képen a nagy elődjének és példaképének, a bikaviadalokért hozzá hasonlóan rajongó Francisco de Goyának egyik önarcképét idézi. Botero fiatalon torreádortanoncnak állt, de ez az elhatározása hamar semmivé vált, amikor az areánában szembe kellett néznie egy hús-vér bikával. E találkozás végleg meggyőzte arról, hogy inkább a másik szenvedélye, a művészet felé kell fordulnia.