En

Úton – zarándokok, menekültek, utazók

30 perc
6 állomás
Úton – zarándokok, menekültek, utazók

Az útvonaltippet Filep Réka, az ELTE BTK végzős művészettörténész hallgatója készítette.

 

Az utazásnak, az útra kelésnek számos oka lehet egy ember életében. A mitológiai és bibliai történetek, a szentek és irodalmi alakok történetei is számtalan példát mutatnak arra, hogy milyen különböző motivációk indíthatnak hosszabb, vagy rövidebb útra valakit. Van, aki visszatér és van, aki örökre elmegy, van, aki gazdagodik az út során, mások elveszítik azt, amijük volt. Az európai művészet történetében gyakran jelenik meg az utazás mint téma, ezek közül most három, egymástól jelentősen eltérő megközelítést fogunk végigjárni; a zarándoklatot, a menekülést és az önmagáért való utazást.

Állomások

  • Luca Signorelli: Nagy Szent Jakab egy élő és egy halott zarándokkal
  • Joachim Patinir: Szent Kristóf a gyermek Jézussal
  • Frederic van Valckenborch: Zarándokok egy erdei kápolna előtt
  • Johann Heinrich Schönfeld: Aeneas kimenti Anchisest az égő Trójából
  • Wolfgang Heimbach: A Szent Család megérkezése Egyiptomba
  • Salomon van Ruysdael: Utazók a Fehér Hattyúhoz címzett fogadó

Luca Signorelli: Nagy Szent Jakab egy élő és egy halott zarándokkal

Luca Signorelli: Nagy Szent Jakab egy élő és egy halott zarándokkal

A szentek ereklyéihez és az ezeket őrző templomokhoz tartó zarándoklatok a keresztény vallási gyakorlat fontos részét képezték a középkorban. A gyakran hónapokig tartó, vadregényes tájakon át vezető utazások testileg és lelkileg is megpróbáltatást jelentettek a híveknek, akik teljesítve a zarándoklatot hitükben megerősödve térhettek haza. Ez azonban nem mindenkinek adatott meg, a zarándoklatra indulók közül sokan megbetegedtek, legyengültek, vagy akár meg is haltak. A szokatlan témájú festmény Szent Jakab legendájának azt az epizódját ábrázolja, amikor a szent csodálatos módon megjelent egy zarándok előtt, aki a társa halála miatt nem tudta folytatni az útját. Jakab felvette lovára az élő és a halott zarándokot és egy éjszaka alatt elvitte őket távoli céljukhoz, a Szent Jakab út – a manapság reneszánszát élő El Camino – végére, Santiago da Compostelába. Így a férfi, aki társai közül egyedüliként kitartott beteg útitársa mellett, sikeresen teljesíteni tudta zarándoklatát.

Joachim Patinir: Szent Kristóf a gyermek Jézussal

Joachim Patinir: Szent Kristóf a gyermek Jézussal

Az apró festményen Szent Kristóf történetének leggyakrabban ábrázolt epizódja látható. A legenda szerint Kristóf hatalmas méretét és testi erejét Isten szolgálatába akarta állítani, ezért egy remete tanácsára elkezdett segíteni átkelni az embereknek egy gyors sodrású, életveszélyes folyószakaszon. Egy napon megjelent előtte egy kisgyermek, aki megkérte, hogy őt is vigye át a túloldalra. Kristóf elindult, de útközben hatalmas teher nehezedett a vállára, alig tudta megtenni az utat. Amikor sikerült kiérniük a partra, a gyermek felfedte előtte kilétét, Krisztus volt az, aki gyermek képében jelent meg Kristóf előtt. A szent vállát tehát nem a gyermek súlya nyomta, hanem az egész világ és a világot teremtő Istené, ezért okozott neki hatalmas fáradtságot az átkelés. Ebből a történetből ered Kristóf neve, mert a görög Kristophoros szó jelentése ’Krisztust vivő’ és emiatt tisztelik a hívek Szent Kristófot a mai napig az utazók, az utazás és a szállítás védőszentjeként.

Frederic van Valckenborch: Zarándokok egy erdei kápolna előtt

Frederic van Valckenborch: Zarándokok egy erdei kápolna előtt

Valckenborch festményén zarándokok egy csoportját láthatjuk, ahogy igyekeznek menedékbe húzódni a vihar elől. A festmény az éjszakai tájkép műfajának egyik legkorábbi példája, és mint ilyen, nem egy konkrét történetet ábrázol, nem tudhatjuk, hogy az erdei kápolna a zarándokok útjának célja, vagy csak egy állomása, ahogy azt sem, hogy kik ők és honnan jöttek. A hangsúly nem is ezeken a tényezőkön van, hanem a tájon, a benne lévő embereken és azon a nyugtalanító hangulaton, amit a különleges színhasználat és a kiélezett fény-árnyék viszonyok okoznak. A zarándokok nagy része egy csoportban, a kápolna bejáratánál látható. A biztonság, amit az erdei kápolna nyújt a vándoroknak, azt a biztonságot jelképezheti, amit a hitük jelent számukra, amiért elindultak a zarándokútra és amiért a feszülethez és a fára függesztett Madonna-képhez fohászkodnak, miközben a vihar tépázza a ruháikat, a fákat és kongatja a harangokat.

Johann Heinrich Schönfeld: Aeneas kimenti Anchisest az égő Trójából

Johann Heinrich Schönfeld: Aeneas kimenti Anchisest az égő Trójából

A festmény azt a Vergilius Aeneiséből ismert jelenetet ábrázolja, amikor Aeneas idős apját karjába véve menekül Trójából. A város, amely évekig állta a görögök ostromát, a falóba rejtett katonák csapdája által elesik, ezért Aeneas és családja kénytelenek elmenekülni otthonukból, ahova a város teljes megsemmisülése miatt soha többé nem térhetnek majd vissza. A menekülés drámaiságát és véglegességét hangsúlyozza, hogy a festménynek szinte egyáltalán nincs háttere, a mindent felölelő füst és a háttérben izzó lángok a város teljes pusztulását jelzik. A hangsúly egyértelműen a két férfire helyeződik, az idős, magatehetetlen Anchises és a fájdalmán felülemelkedni kénytelen Aeneas alakja betölti a kép egész terét, szenvedésük a néző számára is átérezhetővé válik. Az elkeseredett menekülés azonban hosszú és viszontagságos útjuknak csak a kezdetét jelenti, melynek végén Itáliában majd új hazát találnak; amit azonban Anchises már nem fog megélni.

Wolfgang Heimbach: A Szent Család megérkezése Egyiptomba

Wolfgang Heimbach: A Szent Család megérkezése Egyiptomba

Máté evangéliumában olvashatjuk a történetet, hogy nem sokkal Jézus születése után József álmot látott, amelyben egy angyal figyelmeztette, hogy családjával el kell menekülnie Jeruzsálemből, mert Heródes a Gyermek életére akar törni. A Szent Család hosszú útja Egyiptom felé a nyugati művészet kedvelt témái közé tartozott, ez a festmény azonban a megszokottól eltérően nem magát a sivatagon át vezető, küzdelmes utat, hanem az Egyiptomba való megérkezés pillanatát ábrázolja. Azt a jelenetet, amikor a meneküléstől kimerült Szent Család végre biztonságba ér. A pillanat nyugalmát az éjszaka sötétjében világító csillagok, a házból kiszűrődő meleg fény és az őket váró emberek szívélyes üdvözlése is megerősíti. Ezzel a jelenettel nagyjából egy időben zajlik Betlehemben a fiú csecsemők meggyilkolása; a Megváltó azonban biztonságban van távol a hazájától, ahova majd csak Heródes halála után fog visszatérni családjával.

Salomon van Ruysdael: Utazók a Fehér Hattyúhoz címzett fogadó

Salomon van Ruysdael: Utazók a Fehér Hattyúhoz címzett fogadó

Az idilli tájképen egy utazó társaság megérkezését látjuk, ahogy betérnek egy fogadóba, hogy ott kipihenjék fáradalmaikat. A napsütötte táj és a heverésző állatok nyugalma szinte megidézi a délutáni meleg álmosító erejét. Az utazók kilétét nem ismerhetjük, bár ruhájukból és a díszes kocsiból gyanítható, hogy egy vagyonos társaságot látunk. A kép készültének idejében már nem elképzelhetetlen, hogy az utazók nem vallási, vagy gazdasági célból, hanem magáért az utazásért, az új tájak és városok megismerésének vágya miatt keltek útra. A XVII. század végén alakul ki a grand tour, melynek keretében Európa-szerte fiatal férfiak tömegei keltek útra, hogy bejárják a kontinenst – különösen Itáliát és a német területeket. Ez a hónapokig, akár évekig is tartó utazás eleinte csak a nemesség és a vagyonos ifjak számára volt elérhető, a századok folyamán azonban egyre többen engedhették meg maguknak, hogy ellátogassanak Európa meghatározó városaiba. Ezzel vette kezdetét a napjainkra már természetessé vált tömegturizmus.