En

II. Amenhotep és kora

45 perc
11 állomás

Amenhotep édesapja, III. Thotmesz fáraó győztes hadjáratait követően az Egyiptomi Birodalom hatalmas területet ölelt fel. Núbia és Szíria–Palesztina kulcsfontosságú városaiban egyiptomi hivatalnokok dolgoztak, akik a fáraó megbízásából irányították az elfoglalt területeket. Amenhotep fáraó 26 év uralkodás után halt meg, testét a Királyok völgye ma 35. számot viselő sírjába temették. Victor Loret 1898. március 8-án lépett be az ókor óta háborítatlan sírba. A francia régész legnagyobb csodálatára a sírkamrában elhelyezett szarkofágban ott feküdt a király múmiája. Loret gondos feljegyzéseinek köszönhetően ma is el tudjuk képzelni ennek a hatalmas régészeti felfedezésnek az izgalmát és ismerjük az eredményeit. Annak ellenére, hogy a ránk maradt egyiptomi emlékek keveset árulnak el egy-egy fáraóról mint emberről, II. Amenhotephez a szobrai és a feliratai segítségével jóval közelebb kerülhetünk, mint amit a mesterien kidolgozott, az egyiptomi szabályoknak megfelelően az öröklét számára készült alkotások alapján elsőre gondolnánk.

Állomások

  • II. Amenhotep fáraó
  • A fiatal és derűs, de erős király
  • A király nevei
  • Paszer kockaszobra
  • Kenamon kocsija
  • Légy medál
  • Victor Loret és II. Amenhotep sírjának felfedezése
  • Hormesz kincstárőr sztéléje
  • Dzsehuti kanópuszedény-készlete
  • Férfi múmia alakú koporsója
  • Szenhotep és Tui halotti papirusza a Halottak Könyve részleteivel

II. Amenhotep fáraó

II. Amenhotep fáraó

Amenhotep az ókori Egyiptom egyik legvirágzóbb időszakában született (Kr. e. 1407 körül), késői gyermekként. Édesapja eredetileg nem őt szánta utódjának, csak bátyja halála után lett ő a trónörökös. Egyiptomi szokások szerint az ifjú herceget ettől fogva nem a szülei, hanem megbízható hivatalnokok nevelték. Szöveges forrásokból tudjuk, hogy Amenhotepnek kilenc dajkája és két magas rangú nevelője is volt. Nevelői, Jahmesz Humai, a királyi rezidencia és a hárem vezetője, és Min, Thinisz város kormányzója készítették fel a herceget az uralkodói feladatokra. 18 évesen lépett a trónra, ekkor vette fel az Aaheperuré, azaz a „Ré, aki az átalakulásokban hatalmas” nevet. Nehéz egy sok ezer évvel ezelőtt élt fáraó emberi oldaláról bármit is mondani, de a szöveges emlékek alapján tudjuk, hogy Amenhotep ifjúkora óta vonzódott a sportokhoz: nem csak íjászatban volt kimagasló, jártas volt evezésben, futásban és harci kocsizásban is. Uralkodásának második fele a béke és jólét időszaka volt Egyiptomban, virágoztak a művészetek, a királyi szobrászműhelyekben valóságos remekművek készültek.

A fiatal és derűs, de erős király

A fiatal és derűs, de erős király

Amenhotepnek közel száz szobrát ismerjük, amelyek nagy része egykor templomokban állt és rituális funkciót töltött be. Szobrait a különféle jellegzetességek ellenére sem tekinthetjük valóságos portréknak. Az alkotások fiatal, derűs és nyugodt megjelenésű uralkodót ábrázolnak, akinek vonásai szándékosan nagyon hasonlítanak édesapja portréihoz. III. Thotmesz uralkodása nemcsak politikailag, hanem a képzőművészeti alkotások terén is követendő minta volt fia számára, akinek szobrain az uralkodás stabilitását a formák harmóniája és a vonalak szelídsége fejezi ki. II. Amenhotep szobrainak jellegzetessége, hogy a királyt gyakran erős vállal, izmoktól duzzadó mellkassal ábrázolták, ami a királynak a sportokhoz és a harcművészethez való személyes kötődését is tükrözte.

Ez a kék üvegből készül kicsiny szobor, amely az egyiptomi kézművesipar egyik nagyszerű alkotása, eredetileg egy szfinxszoborhoz tartozott. Az oroszlántestű és emberfejű különleges alak a fáraónak az egyiptomi társadalomban betöltött speciális szerepére utalt: az egyiptomi elképzések szerint a fáraó a napisten fiaként és Hórusz örököseként a földi trónon maga is isteni lény volt.

A király nevei

A király nevei

Az ókori Egyiptomban a névnek különleges jelentősége volt. Az egyén születéskor kapott neve viselőjének olyan szerves részét képezte, mint a szív. A név tulajdonképpen a személyiséget jelképezte, amelynek fennmaradását és így öröklétét a sírmellékletek tárgyaira feljegyzett nevek biztosították.

Amenhotep korában az uralkodó öt különböző nevet viselt. A születésekor kapott névhez trónra lépésekor további négy társult. A fáraó négy neve már nemcsak személyiségét képviselte, hanem jelképesen megerősítette az uralkodó isteni származását és hatalmát.

Az itt látható kék vázák az úgynevezett hesz-vázák kicsinyített másai, vázamodellek, amelyek II. Amenhotep sírjából kerültek elő. Feladatuk az volt, hogy szimbolikusan biztosítsák az uralkodónak az italáldozatot, amelynek segítségével megőrizheti tisztaságát halála után Ozirisz birodalmában, az öröklétben. A vázákon a király születéskor kapott nevével és a trónra lépésekor magának választott uralkodói nevével is találkozunk.

Paszer kockaszobra

Paszer kockaszobra

Az egyiptomi előkelők számára készült úgynevezett kockaszobrok tulajdonosukat kuporgó tartásban, azaz a felhúzott térdeken keresztbe tett karral ábrázolták. A tömbszerű formából csak a vállig érő parókát viselő fej emelkedik ki. A testre szorosan simuló hosszú ruha csak a kezet és a lábfejet hagyja szabadon. A szobor sztélé formában kidolgozott háttámlájának felirata és a talapzatán kialakított négyszögletes mélyedés arra utal, hogy tulajdonosának túlvilági életéhez elengedhetetlen étel- és italáldozatokat volt hivatott biztosítani és egykor egy sírban állt. A talapzat elejére az áldozat szót jelentő hieroglifát (összetekert gyékényre helyezett kenyér) vésték, alatta sematikusan ábrázolt cipók, kenyerek és sörösedények.

A talapzat mélyedésének két oldalán olvashatjuk Paszernek, a szobor tulajdonosának nevét. Azt is megtudjuk, hogy a szobrot a fia állítatta, aki Hathor istennő magas rangú papja volt. A szobor lábánál ábrázolt párducbőrt viselő pap talán ő lehet. A szobron található feliratok, az áldozati asztal és a folyadék befogadására kidolgozott mélyedés pótolni tudták a valóságos ételeket és italokat akkor is, amikor Paszer fia már nem tudta ezeket személyesen biztosítani.

Kenamon kocsija

Kenamon kocsija

Amenhotep tejtestvére, Kenamon thébai sírjában a férfi hatalmas íja mellett darabokra bontva megtalálták a vadászatok vagy versenyek során használt kocsiját is. Talán tulajdonosa a túlvilágon is szerette volna használni. A sírban talált felirat szerint Kenamon a kocsit a fáraótól, II. Amenhoteptől kapta ajándékba. Ez a legrégebbi ismert négyküllős kocsi Egyiptomban, amit úgy terveztek, hogy két ember állva elférjen rajta. Egyikük hajtotta a kocsi elé fogott két lovat, miközben társa íjjal vadászott.

A többféle fából készült jármű darabjai – Egyiptom száraz klímájának köszönhetően – viszonylag épen megmaradtak, csupán a bőrből készült részeit kellett restaurálni. A kocsi darabjait Ippolito Rosellini, a francia-toscanai expedíció (1828–1829) egyik vezetője szállította Firenzébe, ahol összeszerelték. Egyedisége és sérülékenysége miatt azonban az összeállított jármű nem szállítható, így hiteles másolat készült róla, ez látható itt.

Légy medál

Légy medál

A 18. dinasztia korában a magas rangú nők és férfiak csuklóikon, felkarjukon és bokájukon is ékszereket viseltek. Nyakukba hosszabb és rövidebb karneol- vagy fajanszgyöngyökből álló nyakláncokat akasztottak. Ujjaikra gyűrűket húztak, amelyekre gyakran szerencsehozó szimbólumokat vagy feliratokat véstek. Fülbevalóik karika vagy gomb alakúak voltak. Ebben a korszakban jelent meg az üvegpaszta használata, amellyel a drágaköveket helyettesítették.

A kis légy alakú medálokat a legkorábbi időszaktól amulettként viselték az ókori egyiptomiak, így védekeztek a látható rossz (például repülő csípő rovarok) és a láthatatlanul támadó szándék ellen. Az itt látható nagyobb légymedál azonban egészen más célt szolgált. II. Amenhotep korában a magas rangú katonai hivatalnokok a fáraótól légy formájú medálokat kaptak katonai eredményeik, sikereik elismeréseként. Ezeket a medálokat – az amulettekkel ellentétben – mindig aranyból, olykor ezüstből készítették. A légy kitartása, állhatatos támadásai miatt válhatott az ókori Egyiptomban a harcban tanúsított hősies magatartás jelképévé.

Victor Loret és II. Amenhotep sírjának felfedezése

Victor Loret és II. Amenhotep sírjának felfedezése

Victor Loret 1859. szeptember 1-jén született Párizsban. 1881-ben professzora, Gaston Masperpo, az egyiptomi régészeti hivatal akkori vezetője társaságában járt először Egyiptomban, ahol tudományos állást kapott. 1898 elején Loret kutatóútra indult Felső-Egyiptomba. Több állomás beiktatása után, január 30-án érkezett Luxorba. A Királyok völgyében sorra látogatta a már ismert királysírokat, és újakat is talált. Az első jelentős felfedezése az 1898. február 12-én azonosított KV 34-es számot viselő sír, amely II. Amenhotep apja, III. Thotmesz fáraó számára készült. A feltárás március első hetéig tartott. Március 8-án egy újabb sír bejáratát fedezték fel, ahová Loret másnap lépett be először.

Miután egy fáklya fényénél megvizsgálta a feliratokat, azonnal felismerte, hogy II. Amenhotep fáraó temetkezési helyét találta meg, és a sírt a 35-ös számmal látta el. A sír zsúfolt folyosóin és termeiben éjszaka tette meg első felfedezőútját, több mint kétezer tárgy között, amelyek közül sokat már az ókorban megrongáltak. Loret a két sír felfedezését és feltárását nagyon alaposan dokumentálta. Egy-egy új ásatási napnak megfelelő lap egyik oldalán a dátum szerepel, a másik oldalán pedig az éppen feltárás alatt álló sírszakasz térképe, a talált tárgyak vázlatrajzai, tárgylisták, vagy a munkanap legfontosabb eseményeinek felsorolása. II. Amenhotep múmiáját és a sírban talált tárgyakat idővel múzeumokba, raktárakba szállították, így a sír feltáráskori állapotát ma már csak Loret jegyzetei és fényképei segítségével tudjuk rekonstruálni.

Hormesz kincstárőr sztéléje

Hormesz kincstárőr sztéléje

A lekerekített tetejű mészkő sztélé felső részén középen az örökkévalóságra utaló sen-gyűrűt és alatta egy, a kultikus megtisztuláshoz, megújuláshoz szükséges vizesedényt látunk, amelyeket mindkét oldalról egy-egy udzsat-szem keretez. A sztélé három jelenetsávra tagolódik: a legfelső sáv bal szélén Ozirisz isten, a túlvilág ura trónol, előtte dúsan megrakott áldozati asztal áll. Az asztal mögött Hormesz kincstárőr, aki két kezét dicsőítő tartásba emeli. Mögötte fia, Szapair egy nagy méretű, a megújulást jelképező lótuszvirágcsokrot tart. A két férfialakot két nőalak követi, Hormesz felesége, Szati és menye, Uadzsetrenpet. A második jelenetsávban kétoldalt egy-egy házaspár ül finom ételekkel és italokkal dúsan megrakott áldozati asztal mögött: Hormesz és felesége a bal oldalon, Hormesz szülei a jobb oldalon. Középen Szapair vizet hint az ételekre, mögötte kisfia áll. A harmadik jelenetsávban a család további tagjai, három nő és három férfi foglal helyet egy közös áldozati asztal mögött.

Az ehhez hasonló sztéléket a sírok könnyen megközelíthető részén állították fel: eleinte a sírkápolnában, később az udvarban, olykor a bejárat két oldalán. Amennyiben egy arra járó írástudó hangosan felolvasta a sztélére vésett utolsó vízszintes hieroglif feliratot – azaz egy Ozirisz isten számára elmondandó áldozati formulát –, mágikusan biztosíthatta az elhunyt és családja számára a túlvilági életükhöz szükséges ételeket és italokat.

Dzsehuti kanópuszedény-készlete

Dzsehuti kanópuszedény-készlete

A mumifikálást követően a belső szerveket kanópuszedényekbe helyezték, amelyeket az Óbirodalom idején még lapos kerek fedéllel zártak le. A Középbirodalom idején, amikor a mumifikált testet a halál után újjászületett, isteni lénnyé vált Ozirisz képmásának kezdték tekinteni, a vászonba csavart halottra múmiamaszkot helyeztek. Ugyanebben az időszakban jelentek meg a kanópuszedények tetején az első emberfejű fedelek, amelyek szimbolikusan hangsúlyozták az edények tartalma és a koporsóban fekvő test közötti szoros kapcsolatot, a fizikai test egységét és teljességét.

Kézenfekvő lenne azt gondolni, hogy az emberfejű fedelek az edényekben lévő belső szerveket mint a halott részeit „személyesítették meg”. Az edényekre írt hieroglif feliratok azonban már a kezdetektől a négy Hórusz-fiút nevezték meg, akiknek a mágikus védelme alá helyezték a belső szerveket. Ez arra utal, hogy az edényeket inkább a négy istenséggel azonosították. Az emberfejű Amszet oltalmazta a májat, a majomfejű Hapi a tüdőt, a sakálfejű Duamutef a gyomrot és a sólyomfejű Kebehszenuf vigyázta a beleket. A kanópuszedények fedele idővel átvette a Hórusz-fiúk képmását, talán azért, hogy így még hatékonyabban oltalmazhassák az edényben őrzött szerveket.

Férfi múmia alakú koporsója

Férfi múmia alakú koporsója

Az ókori egyiptomi elképzelések szerint a halott túlvilági újjászületésének egyik alapfeltétele volt a test épségének megőrzése. A test kiszárítása, balzsamozása, vásznakba csavarása, valamint koporsóba helyezése ezért fontos részét képezte az ókori egyiptomi halotti szertartásoknak.

Az itt látható múmia alakú fekete koporsó típusa a 18. dinasztia közepén jelent meg a thébai elit temetkezésekben. A korabeli egyiptomi elképzelések szerint a halott a túlvilágon isteni lényként, Ozirisz istennel azonosulva születik újjá, akinek bőre az ábrázolásokon legtöbbször zöld vagy fekete színű. Mindkét szín a termékenységgel, az újjászületéssel hozható kapcsolatba. A koporsó fekete színe tehát ezt a szimbolikus újjászületést idézi meg.

1892–1893 között tett világ körüli utazása során Ferenc Ferdinánd főherceg érintette Egyiptomot is. Ezt a koporsót feltehetően diplomáciai ajándékként kaphatta, amelyet pár évvel később Déri Frigyes 2770 koronáért vásárolt meg gyűjteménye számára.

Szenhotep és Tui halotti papirusza a Halottak Könyve részleteivel

Szenhotep és Tui halotti papirusza a Halottak Könyve részleteivel

Az ókori egyiptomi elképzelések szerint a lélek halál utáni utazása és az újjászületése nagyon sok veszéllyel jár. Azért, hogy elkerüljék ezeket a veszélyeket, előre felkészültek. az utazásra Az úgynevezett Halottak Könyve egyes részleteit tartalmazó halotti papiruszok II. Amenhotep édesapja idején terjedtek el temetkezési mellékletként. A magas rangú temetkezések rendszerint egy papiruszt tartalmaztak, amelyet általában a múmiára helyeztek. Az egyes szövegeket gyakran kísérték színpompás illusztrációk, vignetták, amelyeket a kor kiváló írnokai és rajzolói készítettek. Az itt látható papiruszrészlet egyik illusztrációja a sólyomfejű napisten bárkája előtt hódoló párt ábrázolja. Minden lélek – így Szenhotep és Tui – célja is az, hogy bejusson a napisten bárkájába, és vele nappal bejárja a földi világ égboltját, éjjel pedig a túlvilági földeken utazzon. A pár azonban csak akkor szállhat a hajóra, ha minden alkatrészét ismeri és meg tudja nevezni. Az ábrázolás felett olvasható szöveg felsorolja a hajó részeit, segítve ezzel a pár bejutását az öröklétet biztosító hajóra.

A papiruszt eredetileg William Henry Fox Talbot (1800–1877) világhírű fényképész vásárolta meg, akinek a nevéhez fűződik a modern fotográfiát megalapozó negatív-pozitív eljárás felfedezése. A fényképészet mellett Talbot élénken érdeklődött az ókori nyelvek iránt is. Ő volt a ninivei ékírásos jelek egyik első megfejtője, de érdekelte az óegyiptomi írás is. A papiruszt is valószínűleg az írás tanulmányozása miatt vásárolta meg.