Kezdjük ott, hogy még a mai világban is kevés ember rendelkezik annyi képpel a születéséről, mint Jézus. A Szentlélektől fogant, istállóban született kisfiú, Mária és József, a pásztorok és a három bölcs történetét mindenki ismeri. Sok ilyen képet láttunk már, talán unjuk is: Jézus jászolban, pólyásan vagy meztelenül, ronda öregemberként vagy szép szőke kisfiúként, angyalokkal vagy nélkülük, királyokkal körülvéve vagy pásztorok hódolatától övezve, esetleg mind egyszerre. És persze az elengedhetetlen ökör és szamár, mint állandó attribútumok. Mi most a képtárban kiállított 12 közül a 7 legizgalmasabbat válogattuk ki ehhez az útvonalhoz. Van köztük vicces, furcsa és meglepő.
Kezdjük a gyűjtemény egyik legkorábbi alkotásával, Taddeo Gaddi hordozható oltárképével. A jelenetnek négy szereplője van, Mária, Jézus, József, és egy pásztor. Egy pillanatra nézzük a jelenetet mai szemmel: egy anyát egy újszülöttet és egy apát látunk, egész pontosan egy nevelő apát. Érdekes módon a három tagú család vizuálisan nem alkot egységet: az anya teljes testével az újszülött felé fordul. Még úgy is bensőséges kapcsolatban vannak egymással, hogy igazából nincs közöttük testi érintkezés. De hol van az apa? Miért gubbaszt az előtérben maga elé meredve, távol a feleségétől és a gyerekétől? Szomorú? Magára hagyott? Vagy csak elmélázott az élet nagy kérdéseiről? Kívülállónak tűnik, ráadásul olyannak, aki nincs tisztában azzal, hogy milyen fontos esemény történik körülötte. Taddeo Gaddi mindent megtesz, hogy felhívja figyelmünket erre a szokatlan elvonulásra: az előtérben megfesti a térdelő pásztort, aki belefúj a hangszerébe. Vége az ücsörgésnek, kuporgásnak! Megszületett a Megváltó, tessék örvendezni!
Se pásztorok, se ökör se szamár. Megérkezett viszont a három király, három különböző színű lován. József itt szorosan Mária mögött áll, aki hagyományos öltözetében, piros ruhájában és kék köpenyében ül. Ha felállna, valószínűleg két fejjel magasabb lenne Józsefnél. De van itt más furcsaság is! Jézus egy újszülötthöz képest elég fejletten, kopaszodó öregemberként ül Mária ölében és áldást oszt a lábát csókolgató királynak. Az előző képpel ellentétben itt a festő nem csak a Szent Családnak, de a királyoknak is glóriát festett. Mielőtt tovább mennénk, érdemes egy pillantást vetni a háttérre, amely pont olyan, mintha a táj egy szép, mintás textillel lenne letakarva.
Gerard David festménye igazi gyöngyszeme a németalföldi festészetnek. Az előző képekhez képest nagy változás a háttér és a helyszín valós megjelenítése. Ezzel korábban a festők nem sokat foglalkoztak, de Davidnál nagyon fontos szerepe van. Részletesen megfesti a düledező istállót és a tájat. A jobb felső sarokban még egy izgalmas részletet is felfedezhetünk, azt a pillanatot, amikor az angyal hírt ad a pásztoroknak, hogy megszületett a megváltó. Természetesen megint Mária van legközelebb az újszülötthöz, de neki is csak a ruhája érintkezik Jézussal. Máriától távolabb áll az idős Szent József, aki egy gyertyát tart a kezében, mellette pedig két pásztor. Szegény József mindig elkülönül kicsit. Itt sem a családjával alkot egységet, hanem a férfiak csoportjához tartozik, mintha ő maga is pásztor lenne. Az előtérben a két kis fehér ruhás ember két szárnyatlan angyal (ha többet szeretne tudni az angyalok életéről, feladatairól és kinézetéről, akkor nézze meg az angyalos útvonalunkat is!) Na de mit keres ez a szegény gyerek a földön? És miért van József kezében gyertya? A válaszhoz olvassuk el a 14. században Svédországban élt Szent Brigitta látomását: „”…hirtelen, egyetlen pillanat alatt hozta világra fiát, akiből elmondhatatlan fényesség áradt, ami a Naphoz sem hasonlítható, nemhogy a gyertyához, amivel József világított. Az isteni fény teljességgel elnyomta a gyertyavilágot… Azonnal megláttam a dicső gyermeket, aki ruhátlanul és fénylően ott feküdt a földön.”
A düledező istállót méltóságteljes faragott oszlopok váltották föl, Máriát és a gyermek Jézust királyok veszik körül. Már nem is lepődünk meg azon, hogy József, piros ruhájában az események legtávolibb szereplője. Jézus, aki még mindig inkább egy kopaszodó, kissé formátlan idomú öregúrhoz hasonlít, mint édes kisfiúhoz, meztelenül ül anyja ölében, és némileg kicsavarodva, nagy igyekezettel nyúl az ajándék felé. Mielőtt tovább megyünk, nézzük meg jól a hátteret! Ha elég szemfülesek vagyunk, a szamáron és az ökrön kívül más állatot is felfedezhetünk! Annyit elárulhatunk, hogy a királyokkal kapcsolatos. És ha már királyok, vessünk egy pillantást a szerecsen királyra! Milyen elegáns mozdulattal ál a kép előterében, jó ránézni! A középkorban a három király nem csak a három életkort, de a három ismert kontinenst is ábrázolja, ahol a fekete király Afrikát képviselte.
Az első Jézus, aki végre felénk fordul! Hogy miért fontos ez? Mert így a festő bevon minket, nézőket, a kép terébe: mi leszünk azok a kiválasztottak, akikkel a Megváltó kommunikál. Jézus – aki végre nem úgy néz ki, mint egy öregember, sokkal inkább egy ufonautára emlékeztet – itt is Mária ölében ül, bal kezével anyja kezét fogja, jobbjával pedig a fehér drapériát tartja, amivel Mária készül betakarni. A festmény három részre osztható. A középső a leghangsúlyosabb, az omladozó istállóval, Máriával és Jézussal, illetve az egyik király alakjával. Őket veszi közre két oldalról egy-egy másik király. Ha megnézzük a főalakok és a mellékalakok viszonyát, azt vehetjük észre, hogy nem tartoznak szervesen össze. Miért lehet ez? Mert ez a kép régebben egy három részből álló hordozható szárnyasoltár volt, amit később egyesítettek egy képpé. És mi a helyzet Józseffel? Neki itt sem szentelt túl nagy szerepet a festő, szinte alig észrevehető, ahogy a háttérben, Mária mögül kibotorkál.
Egy igazi meghitt karácsonyi kép. De mit keres a kép jobb szélén egy félmeztelen, nyílvesszőkkel átlőtt testű fiatal férfi, és ki a másik a kép bal szélén? Különleges ábrázolás, mert a jól ismert jelenetnek a két pestis elleni védőszent, Szent Rókus és Szent Sebestyén is tanúja; egyikük közel 3 évszázaddal, másikuk több mint 1300 évvel Jézus után születet. De nem csak emiatt különleges. Jézus, mint azt már a Gerard David képén is láttuk, a földön fekszik meztelenül, lábai lazán keresztbe téve, keze a szájában, ahogy egy csecsemőtől ez elvárható. Párnáról is gondoskodtak neki, feje alatt egy búzaköteg, kék drapériával beterítve. A búza hagyományosan keresztény szimbólum: az utolsó vacsorán Jézus megtörte a kenyeret és azt mondta, „ez az én testem, mely értetek adatik”. Ily módon a búzakötegen fekvő kis Jézus meztelen teste előrevetíti nekünk a halálát, ami az élet körforgására utal, és ami a keresztények számára a megváltást és a feltámadást hordozza magában. Ezt a jelentést erősíti a kép egyik legszebb részlete, a nyakában bárányt tartó fiatal pásztor alakja. A nyájáról gondoskodó „Jó pásztor” motívum az ókeresztény művészet óta használt Krisztus szimbólum, mint ahogy a bárány is. Nem véletlen mutat Jézusra a másik pásztor: Íme, Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit.
A túránk végén két születés képet szeretnénk megmutatni. Az egyiken a már jól ismert szereplők: glóriás szakállas férfi és glóriás hosszú hajú, fiatal nő, akik egy bepólyált, jászolban fekvő szőke hajú kisfiú fölött imádkoznak. Fölöttük éneklő angyalok, a kép jobb szélén pedig egy pásztor, aki egy piros ruhás szárnyas lénnyel társalog. Mindenki könnyen be tudja azonosítani a szereplőket: Józsefet, Máriát és a kis Jézust – aki végre jobban hasonlít egy pólyás babához, mint egy öregemberhez, és aki kedves mosollyal szemléli az amúgy elég félelmetesen vicsorgó állatokat. De ha kétségeink támadnának, az építmény fölötti piros csillag szintén segít az eligazodásban.
Kinek a születését ábrázolja vajon a másik kép? Kétség nem férhet hozzá, hogy fontos, szent életű emberekről van szó, mert az anyának és az újszülöttnek is glória van a feje körül, ráadásul egy imádkozó, repülő angyal felügyeli, hogy a szülés háborítatlanul történjen. Az újszülött ellátásában három bábaasszony is segédkezik; figyeljük meg az ágy mellé gondosan odakészített italokat és ételeket! Összehasonlítva Jézus születésével, feltűnhet, hogy a festő gazdagabb közegben ábrázolja a szereplőket, az arany hátteret pedig egységes kékre cserélte. Az édesanya az ágyon ül, két kezét újszülött kisbabája felé nyújtja, érződik, hogy milyen szeretettel várja, hogy végre a karjába vehesse. Eláruljuk, a pólyás kisbaba nem más, mint Mária, az anya pedig Szent Anna.