En

Dürer kora

45 perc
26 állomás
Dürer kora
Német rajzok és metszetek a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből

 

A múzeum újbóli bezárása miatt a tárlatot átköltöztettük az online térbe. Útvonaltippünkben megpróbáltunk mindent tartalmat összegyűjteni, ami a Dürer kora című kiállításunkhoz kapcsolódik. Megtalálhatóak itt a kiállítás képei és szövegei, megnézhetőek a kiállításhoz készült mini tárlatvezetések videói, valamint a gyűjtemény Dürer metszeteit részletesen bemutató Dürer feketén-fehéren online tárlat is elérhető erről a felületről.

Szépművészeti Múzeumban őrzött, mintegy kilencezer lapot magába foglaló rangos nemzetközi rajzgyűjtemény gazdag és változatos szegmense a korai német rajzok együttese. A tárlatra az internacionális gótika világától a reneszánsz korszakon át a manierizmus időszakáig ívelő két évszázadban német nyelvterületen készült művekből válogatottunk. Ezeket a kompozíciókat kiegészítettük a német reneszánsz virtuóz grafikusművésze, Albrecht Dürer néhány réz- és fametszetével.

A Grafikai Gyűjtemény alapját a magyar állam által 1870-ben megvásárolt Esterházy-gyűjtemény képezi, három és fél ezer rajzzal és több tízezer sokszorosított grafikával. A német rajzok szempontjából döntő fontosságú, hogy Esterházy Miklós herceg 1804 körül Nürnbergben megvett egy nagyobb rajzegyüttest, amely Paulus Praun nürnbergi kereskedő 16. századi gyűjteményéből származott. Az itt bemutatott lapok többsége az Esterházy-kollekció része, ezen belül számos mű egykor Praun tulajdonában volt. A német rajzok csoportját Delhaes István festő és restaurátor hagyatéka is gazdagította, amely 1901-ben került a magyar állam tulajdonába, de néhány kiemelkedő művet a múzeum műkereskedelemből is vásárolt. A kiállítás szekcióinak kialakításakor időrendi és tematikai szempontok érvényesítése mellett a készítés technikáját, valamint a művek funkcióját is figyelembe vettük. Ezek mellett két jelentős művészcsoport munkái külön egységként szerepelnek: Albrecht Dürer és köre rajzai és metszetei a 16. század első évtizedeiből, valamint a II. Rudolf német-római császár prágai udvarában működött német „rudolfinus” művészek 1600 körül készült kompozíciói. Jó néhány rajz akár több csoportban is helyet kaphatott volna: a Dürer köréből származó művek között például három üvegablakterv is található, így ezek az előrajzok mellett is lehetnének.

A gyűjtemény német rajzait bemutató kiállítás több mint fél évszázada volt legutóbb látható a Szépművészeti Múzeumban. Jelen tárlat a 15–16. századi német rajzok tudományos feldolgozását tartalmazó szakkatalógus elkészülésének alkalmából valósult meg.

Állomások

  • A kezdetek
  • Cseh művész: Szent Margit, 1410-1415 körül
  • Albrecht Dürer és köre
  • Albrecht Dürer: Tanulmánylap, 1515 körül
  • Albrecht Dürer műhelye: Lándzsás lovas, 1502
  • Hans Schäufelein, Albrecht Dürer után: Szent Anna harmadmagával, 1505-1509 körül
  • Hans Baldung Grien: Krisztus a kínszenvedés eszközeivel, 1504 körül
  • Albrecht Dürer: Ádám és Éva, 1504
  • Albrecht Dürer: Melencolia I, 1514
  • Albrecht Dürer: Az apokalipszis négy lovasa
  • Chiaroscuro rajzok
  • Id. Lucas Cranach: Szent György, 1506 körül
  • Albrecht Altdorfer: Szent Borbála, 1517
  • Albrecht Altdorfer után: Az igazság szája, 1513
  • Augsburgi művész: Thétisz Szkürosz szigetére menekíti Akhilleuszt, 1518
  • Az önálló tájábrázolás kezdetei
  • Albrecht Altdorfer: Sarmingstein látképe, 1511
  • Wolfgang Huber: Fűzfák a patak partján, 1514
  • Előkészítő rajzok
  • Id. Jörg Breu: Lucretia története, 1528 körül
  • Augustin Hirsvogel: Mókusvadászat számszeríjjal, 1530-1536 körül
  • Veit Stoss: Szent Anna harmadmagával, 1512 körül
  • Művészet II. Rudolf prágai udvarában
  • Hans Hoffmann, Albrecht Dürer után: Kéztanulmányok, 1580 körül
  • Id. Joseph Heintz: Allegória, 1600 körül
  • Matthias Gundelach: Mercurius és Herse, 1613

A kezdetek

A kezdetek

A múzeum kevés, ugyanakkor nagyon különleges 1500 előtt készült német rajzot őriz. A legkorábbi lap egy 1410–1415 körül, az internacionális gótika kecses, dekoratív stílusában készült Szent Margit-ábrázolás, amely szoborterv vagy mintalap lehetett. Korábban kölni vagy bécsi művész alkotásának tartották, de valószínűbb, hogy Prágában készült, amely akkoriban a Német-római Birodalomhoz tartozott.

Ezek közé a korai rajzok közé tartozik a szokatlan ikonográfiájú Mária a gyermek Jézussal és Szent Pállal című kompozíció is, amely a plasztikus formákat érzékeltető változatos vonalstruktúrájával feltehetően metszethez készült előrajz lehetett.

 

Bajor művész: Mária a gyermek Jézussal és Szent Pállal, 1440-1450 körül

Cseh művész: Szent Margit, 1410-1415 körül

Cseh művész: Szent Margit, 1410-1415 körül

Az 1400 körül egész Európában elterjedt internacionális gótika stilizáló, dekoratív stílusában megrajzolt lap Szent Margitot ábrázolja, aki 303-ban Antiochiában vértanúként halt meg. Attribútumai, a kereszt, a sárkány és a korona a legendájára utalnak, amely a 13. században élt Jacobus de Voragine által összeállított, számos kódexmásolatban fennmaradt Legenda aurea egyik epizódjaként vált széles körben ismertté. A királyi családból származó Margitot a keresztény hit követése miatt megkínozták, majd börtönbe vetették, ahol a sárkány alakjában megjelent sátánt a kereszt segítségével elűzte. Mivel kitartott a hite mellett és nem áldozott a pogány isteneknek, lefejezték, és így elnyerte a vértanúság koronáját.

 

További érdekességek a műről a videóban:

Albrecht Dürer és köre

Albrecht Dürer és köre

A nürnbergi születésű Albrecht Dürer, a német reneszánsz újító művésze a húszas éveiben járt Velencében, ahol az itáliai reneszánsz művészetelmélet kérdéseit tanulmányozta: az ideális emberi arányok megragadását, a természet minél hívebb ábrázolásának lehetőségét, a perspektíva és az anatómia problémáit kutatta. Nürnbergbe hazatérve műhelyéhez tehetséges fiatal művészek csatlakoztak, akiknek rajzstílusára nagy hatást gyakoroltak a virtuóz mester alkotásai. A Szépművészeti Múzeum Dürernek két saját kezű rajzát őrzi, de további művekkel, például Hans Schäufelein tollrajzával és a Lándzsás lovassal kapcsolatban is felmerült korábban Dürer szerzősége. A művész metszetei közül kétszázötvenet őriz a gyűjtemény. Ezek közül négyet mutatunk itt be: A lovag, a halál és az ördög, az Apokalipszis négy lovasa, Ádám és Éva és a Melencolia I. című metszeteket. Az egy-egy kompozícióval szereplő Hans Schäufelein és Hans Baldung Grien 1503-tól dolgozott Dürer műhelyében többek között üvegablakterveken és fametszetes könyvillusztrációkon.

 

További érdekességek a műről a videóban:

Albrecht Dürer: Tanulmánylap, 1515 körül

Albrecht Dürer: Tanulmánylap, 1515 körül

A négy különböző, némileg eltérő léptékű rajz látszólag független egymástól, ám mind a négyen feltűnik egy-egy fúvós hangszer, kettőn pedig udvari bolond is szerepel. A rajzstílus és a motívumok alapján a jelenetek azokkal az illusztrációkkal rokonok, amelyeket Dürer Willibald Pirckheimer egyik fordításához készített. A kéziratban maradt szöveg a 4. vagy 5. században Alexandriában élt szerző, Hórapollón Hieroglyphika című görög nyelvű munkájának latin fordítása volt. A mű arra vállalkozott, hogy feltárja az ókori Egyiptom szent szimbólumainak rejtett jelentését. A Tanulmánylap közel áll Dürer lapszéli illusztrációihoz is, amelyeket a Miksa császár számára készült imakönyv oldalaira rajzolt. Dürer mindkét említett mű díszítésén 1512–1515 körül dolgozott.

 

Albrecht Dürer műhelye: Lándzsás lovas, 1502

Albrecht Dürer műhelye: Lándzsás lovas, 1502

Dürert egész életében foglalkoztatta az emberi arányok kérdése, de a lovak testének felépítését, az állatok mozgását és ezek lehető leghívebb ábrázolásának lehetőségeit is behatóan tanulmányozta. A lovakat és lovasokat ábrázoló rajzai és metszetei alapján nyomon követhetjük az állatok és lovasaik egyre élethűbb és egyre tökéletesebb megjelenítése felé vezető út állomásait. A Lándzsás lovas rajza, amelyet hosszú ideig Dürer saját kezű művének tartottak, a művész közvetlen környezetében készült, az ő lóábrázolásainak hatására.

Hans Schäufelein, Albrecht Dürer után: Szent Anna harmadmagával, 1505-1509 körül

Hans Schäufelein, Albrecht Dürer után: Szent Anna harmadmagával, 1505-1509 körül

A Szent Anna harmadmagával-ábrázolások ikonográfiai típusa a 13. századra vezethető vissza és a késő középkor óta virágzó, 1500 körül kiteljesedő Szent Anna-kultuszhoz kötődik. Ez az 1505–1509 körül készült üvegablakterv a két fő típus közül az archaikusabb változatot követi: a monumentális termetű Szent Anna állva jelenik meg, karján a gyermek Jézussal, mellette a jóval kisebb léptékű Máriával. E rajz alapján, kisebb változtatásokkal 1520 körül színes üvegablak készült: a Nürnberg melletti Ansbach Szent Gumbertusz-templomának egyik ablaka. Hans Schäufelein Dürer műhelyében dolgozott, és a mesterével rokon rajzstílust alakított ki.

Hans Baldung Grien: Krisztus a kínszenvedés eszközeivel, 1504 körül

Hans Baldung Grien: Krisztus a kínszenvedés eszközeivel, 1504 körül

Baldung feltehetően 1503-ban csatlakozott Dürer nürnbergi műhelyéhez. Az itt töltött években elsősorban üvegablakterveket készített. Ez az 1504 körülre datálható rajz is valószínűleg egy üvegablak tervezete. A megrendelő a nürnbergi Scheurl család lehetett, mert a térdelő és imádkozó donátor a híres jogtudós, diplomata és humanista Christoph Scheurl. A szenvedő Krisztusnak és a kínszenvedés eszközeinek – kereszt, lándzsa, nádra szúrt szivacs, ostor, virgács és töviskorona – megjelenítése segítette a hívőket Krisztus passiójának átélésében.

Albrecht Dürer: Ádám és Éva, 1504

Albrecht Dürer: Ádám és Éva, 1504

Az ideális nő- és férfialakot megtestesítő metszet Dürer aránytani kutatásainak kiteljesedését tükrözi. A kompozíció készülésének különböző fázisaiban Dürer öt próbanyomatot készített, és ehhez a metszetéhez rajzolta a legtöbb előkészítő tanulmányt. A paradicsomi világot az emberpárt körülvevő állatok érzékeltetik, amelyek egyben a négy vérmérséklet elméletére is utalnak: a jávorszarvas a melankolikus, a nyúl a szangvinikus, a macska a kolerikus, az ökör a flegmatikus alkatot jeleníti meg. A négy vérmérsékletről szóló, ókori eredetű, de a középkorban és a reneszánsz idején is továbbélő teória szerint minden ember besorolható a négy alapvető vérmérséklet egyikébe. Az osztályozás attól függ, hogy a négy alapvető testnedv: a vér (szangvinikus), a sárga epe (kolerikus), a fekete epe (melankolikus) és a nyálka (flegmatikus) közül melyik dominál a testében. A vérmérsékletek elméletét elsőként a 12. században élt Hildegard von Bingen Benedek-rendi apátnő kötötte össze Ádám és Éva alakjával: írásai szerint a domináns testnedvek a bűnbeesés következményeként befolyásolják az emberek alkatát, jellemét.

 

Az alábbi videóban a kiállítás kurátora, Bodnár Szilvia beszél a tárlatról és az Ádám és Éva című metszetről:

Albrecht Dürer: Melencolia I, 1514

Albrecht Dürer: Melencolia I, 1514

Dürer híres metszete egyrészt a geometriára, az asztrológiára, az építészetre utaló rejtélyes tárgyaival, másrészt sokrétű szimbólumrendszerével számos értelmezési lehetőséget kínál. A cím a négy vérmérsékletről szóló elméletre utal. A középkori ábrázolásokon a legkevésbé kedvező a melankolikus vérmérséklet, egyrészt a fekete epe túltengése, másrészt a Szaturnusz bolygó káros befolyása miatt. A firenzei újplatonisták Arisztotelész nyomán – aki a kiváló embereket, a filozófusokat, a költőket és a művészeket melankolikusnak tartotta – újraértelmezték ezt a vérmérsékletet, kiemelve a pozitív vonásait is. Szerintük a melankólia a művész veszélyes, de kiváltságos tulajdonsága. Dürer metszete ezt az elképzelést követve a melankóliát a zseniális művész alkati jellemvonásaként értelmezi.

Albrecht Dürer: Az apokalipszis négy lovasa

Albrecht Dürer: Az apokalipszis négy lovasa

Az Apokalipszis sorozat kompozíciói az Újszövetség utolsó könyvének, János jelenéseinek illusztrációi. A János evangélistának tulajdonított szöveg mély értelmű látomásokban jövendöli meg a világvége eseményeit az Utolsó ítélettől Isten országának eljöveteléig. A szöveg az 1. században, Nero vagy Domitianus császár uralma idején, a nagy zsidó- és keresztényüldözések korában keletkezett.

Dürer először 1498-ban jelentette meg könyv alakban a 15 lapos sorozatot, nagy formátumú, egész oldalt betöltő fametszetekkel, külön német és latin nyelvű kiadásban, majd 1511-ben csak latinul, új címlappal. A lapok nagy formátuma mellett újdonság volt az is, hogy Dürer minden korábbinál gazdagabb és kifejezőbb fametszet-stílust alakított ki. Ezt a technikát ő alkalmazta elsőként a plasztikus formák és a térmélység érzékeltetésére.

 

További érdekességek a műről a videóban:

Chiaroscuro rajzok

Chiaroscuro rajzok

A korai délnémet rajzok különleges csoportját alkotják az úgynevezett chiaroscuro (fény-árnyék, világos-sötét) technikájú művek, amelyek sötét árnyalatú színes alapozású papírra készültek fekete körvonalakkal, a plasztikus formákat pedig fehér, esetleg más élénk színű fedőfesték érzékelteti. Ezek a dekoratív hatású rajzok felkeltették a gyűjtők érdeklődését. Témájuk részben vallásos, részben profán: id. Lucas Cranach és Albrecht Altdorfer szenteket megjelenítő lapjai mellett, a görög mitológia ritkán ábrázolt történetét idézi meg egy ismeretlen augsburgi művész: a zsákba rejtett gyermek Akhilleuszt anyja delfinek hátán Szkürosz szigetére menekíti. Ugyancsak dekoratív hatású Tobias Stimmer itt látható barnás-vörös alapozású papírra készült üvegablak terve, Az Igazság allegóriája.

Id. Lucas Cranach: Szent György, 1506 körül

Id. Lucas Cranach: Szent György, 1506 körül

A rajz Szent Györgyöt ábrázolja, aki a 3. század végén katonaként szolgált Kappadókiában. A keresztény hitéért 303-ban mártírhalált halt szentet, aki a legenda szerint egy sárkányt is legyőzött, Cranach elegáns testtartással, karján a bestia tetemével ábrázolta. A kompozíció előképül szolgált a művész 1506-os datálású, azonos témájú fametszetéhez. A lovagi páncélt viselő Szent György megjelenítésének a sárkányölő szent növekvő kultusza adott aktualitást. III. Frigyes német-római császár a török hadak erősödő fenyegetése miatt 1469-ben felelevenítette a Szent György Lovagrendet, melynek feladatául a kereszténység védelmét tűzték ki. Az uralkodó fia, I. Miksa császár 1493-ban Szent György Testvériséget és 1503-ban Szent György Társaságot hozott létre, ezzel is erősítve a szent kultuszát.

Albrecht Altdorfer: Szent Borbála, 1517

Albrecht Altdorfer: Szent Borbála, 1517

Altdorfer számos rajzát készítette sötét alapozású papírra fekete tintával és fehér fedőfestékkel. Ezzel a technikával erőteljes fény-árnyék hatást ért el. A 3. században élt Szent Borbálát pogány apja, a héliopoliszi Dioscurus toronyba záratta, hogy megvédje a kérők ostromától. Amikor Borbála keresztény hitre tért, apja minden eszközzel igyekezett eltéríteni új vallásától. Mivel a lány megtagadta a parancsot, lefejezték. Altdorfer lépő mozdulattal, kezében egyik attribútumával, kehellyel ábrázolta Szent Borbálát. A kehely, fölötte az ostyával arra utal, hogy legendája szerint Borbála megvédi a híveket a vihar vagy villámlás okozta hirtelen haláltól, és így attól, hogy utolsó kenet nélkül kelljen meghalniuk.

Albrecht Altdorfer után: Az igazság szája, 1513

Albrecht Altdorfer után: Az igazság szája, 1513

Ez a másolat Altdorfer Berlinben őrzött rajza után feltehetően a művész műhelyében készült. Témája egy népszerű középkori mese: egy házasságtörő nő bolondnak álcázta szerelmét, hogy elkerülje a büntetést. A férfi ezután megcsókolta és átölelte választottját. Amikor a nő kezét a „hazugságvizsgálónak” tekintett oroszlánszobor szájába helyezte, azt állította, hogy a férjén és a bolondon kívül soha nem volt más férfival intim kapcsolata.

Augsburgi művész: Thétisz Szkürosz szigetére menekíti Akhilleuszt, 1518

Augsburgi művész: Thétisz Szkürosz szigetére menekíti Akhilleuszt, 1518

A rajz a 13. században élt Guido da Columna Historia Trojana című művének egyik epizódját illusztrálja. Az elbeszélés szerint Thétisz istennő Szkürosz szigetére menekíti fiát, Akhilleuszt, a trójai háború későbbi görög hősét. Thétisz azt reméli, hogy így megmentheti a megjósolt hősi haláltól. A szigeten a fiút lánynak öltöztetve elrejti a szküroszi király, Lükomédész udvarában. A rajz Thétiszt, a kísérőnőjét és a zsákba varrt Akhilleuszt ábrázolja, amint delfinek hátán utazva átszelik a tengert.

Az önálló tájábrázolás kezdetei

Az önálló tájábrázolás kezdetei

A „dunai iskolá”-hoz sorolt festők a 16. század elején a Duna Regensburg és Bécs közötti területén alkottak. Változatos témájú festményeik és rajzaik között közvetlen természetmegfigyelés alapján készített, részben topográfiailag pontos tájportrék is szerepeltek. A művészcsoport legjelesebb képviselői a regensburgi Albrecht Altdorfer és a passaui érsek udvari festőjeként működött Wolfgang Huber voltak. Tájrajzaik – Dürer útirajzai mellett – fontos szerepet töltöttek be az önálló tájábrázolás műfajának kialakulásában. Altdorfer 1511-es datálású Sarmingstein látképe című tollrajza az egyik legkorábbi tájportré, amely konkrét földrajzi hellyel, egy Duna menti településsel azonosítható. Wolfgang Huber 1514-ben készült fűzfatanulmányai egykor vázlatkönyvben szerepeltek, amelynek további kompozíciói csupán másolatokban maradtak fenn. Ellentétben a fűzfák expresszív vonalstruktúrájával, Urfahr városának látképén Huber levegős térhatást érzékeltetett egyrészt a távoli hegyek kontúrjának finom, pontozó vonalaival, másrészt a merész, tágas képkivágással.

 

Wolfgang Huber: Urfahr látképe, 1510 körül

Albrecht Altdorfer: Sarmingstein látképe, 1511

Albrecht Altdorfer: Sarmingstein látképe, 1511

A magas hegyekkel övezett folyó látképe a Linz és Melk között fekvő Sarmingsteint ábrázolja. A rajzot Albrecht Dürer és Wolfgang Huber néhány művével együtt mérföldkőnek tekintik a művészet történetében, egyrészt mint az egyik legkorábbi önálló tájábrázolást, másrészt mint az első tájportrék egyikét, amely konkrét földrajzi helyről készült. Az ehhez hasonló tájportrék a 16. század elején ritkának számítottak. A művész magasan a Duna fölötti fiktív nézőpontból láttatja a tájat, ami arra utal, hogy a rajz nem a helyszínen, hanem emlékezetből készülhetett.

Wolfgang Huber: Fűzfák a patak partján, 1514

Wolfgang Huber: Fűzfák a patak partján, 1514

A patakparton álló, kopasz fűzfákat megörökítő kompozíció néhány további, részben csupán másolatban fennmaradt tájrajzzal együtt korábban egy vázlatköny része lehetett, amelybe a művész 1514-ben, az Elő-Alpok vidékén tett utazásakor rajzolt. Wolfgang Huber, aki a passaui érsek udvari festőjeként működött, a „dunai iskola” egyik legjelesebb újító művésze volt. A természet közvetlen megfigyelésén alapuló tájábrázolásai Altdorfer alkotásaival együtt az európai tájképművészet új korszakának kezdetét jelzik.

Előkészítő rajzok

Előkészítő rajzok

Ötszáz év távlatából nem minden esetben lehet biztosan megállapítani, mi volt a művészek célja a rajzok megalkotásakor. A funkció azonban sok esetben egyértelmű, elsősorban azon előkészítő rajzok esetében, amelyek festmények (oltárképek, freskók, portrék, történelmi jelenetek), üvegablakok, szobrok és domborművek, ötvöstárgyak, metszetek előkészítő vázlataiként készültek. Az alább bemutatott kompozíciók többségének ismert a kivitelezett változata, a többi esetében hasonló művek vagy az alkotó munkásságának ismerete alapján következtethetünk a funkcióra. Az id. Jörg Breu rajza alapján kivitelezett festmény például ma Münchenben látható, Johann Matthias Kager oltárképe pedig a dillingeni templom falán.  Augustin Hirsvogel vadászati témájú üvegablaktervei egy ötvenhárom részes sorozathoz tartoznak. A kiállított rajzok alapján megvalósult üvegablakok ma német gyűjteményekben vannak. Veit Stoss ritka vázlatainak nem ismert a szoborváltozata – a lapok a kompozíció tervezésének fázisait rögzítik.

 

Johann Matthias Kager: Szentek csoportja, 1629 körül

Id. Jörg Breu: Lucretia története, 1528 körül

Id. Jörg Breu: Lucretia története, 1528 körül

A rajz Jörg Breu kompozícióvázlata a ma Münchenben őrzött, 1528-as datálású festményéhez. A képet a Wittelsbach-házból származó IV. Vilmos bajor herceg és felesége, Jacobäa rendelte meg a müncheni Residenz épületébe. A mű egy feltehetően tizenhat darabból álló, erényes nőket és férfiakat ábrázoló történelmi festménysorozathoz tartozott, amelynek darabjait nyolc különböző művész festette. Breu rajza Lucretia történetének öt jelenetét idézi fel (Livius, Ab urbe condita, I, 57–59). Balra a háttérben a művész az erőszaktételre utal a Lucretia ágya mellett látható római királyfi, Sextus Tarquinius alakjával. Az előtéri jelenetek egyike Lucretia öngyilkosságát ábrázolja férje, apja és két barát körében, a másik pedig ugyanezen férfiak bosszúesküjét mutatja Lucretia holtteste mellett. A háttérben Breu a temetést, a távolban pedig Brutus beszédét jelenítette meg, amelyben a zsarnok király és fiai elűzésére buzdított. Livius elbeszélése szerint ez a szónoklat vezetett a zsarnokok elleni lázadáshoz, majd a Római Köztársaság megalapításához.

Augustin Hirsvogel: Mókusvadászat számszeríjjal, 1530-1536 körül

Augustin Hirsvogel: Mókusvadászat számszeríjjal, 1530-1536 körül

Hirsvogel itt látható rajzai egy Budapesten őrzött, ötvenhárom lapból álló üvegablakterv-sorozathoz tartoznak. A rajzok különféle vadak – medvék, szarvasok, vadkanok, farkasok, rókák, nyulak, mókusok és szárnyasok – befogását, elejtését ábrázolják; több lapnak a solymászás, kettőnek pedig a halászat a témája. A korszak legváltozatosabb vadászatábrázolásaiként számon tartott kompozíciók kiváló képet adnak a 16. századi vadászati módszerekről, az alkalmazott fegyverekről és a viseletről. Fennmaradt tizenöt üvegfestmény, amelyeket a budapesti rajzok után festettek. A kiállított Medvevadászat alapján két üvegablak is készült: egy négyszögletes formátumút Coburgban őriznek, egy kerek változatot pedig német magángyűjteményben. A Mókusvadászat után festett kör alakú ablak a németországi Erbach kastélyában található.

 

További érdekességek a műről a videóban:

Veit Stoss: Szent Anna harmadmagával, 1512 körül

Veit Stoss: Szent Anna harmadmagával, 1512 körül

A vázlatok ugyanannak a kompozíciónak eltérő kidolgozású változatai, és egy oltárt díszítő szoborcsoporthoz készülhettek. A művész eredetileg mindkét rajzot ugyanarra a papírra vázolta fel. A lapok hátoldalát egymáshoz illesztve Veit Stoss saját kezű levéltervezete olvasható. Stoss a levélben felszólítja a nürnbergi városi tanácsot, hogy kérjen tanúvallomást egy illetőtől a művész perében. A kompozícióknak nem ismert kivitelezett szoborváltozata. A művek a budapesti gyűjtemény különösen értékes darabjai, mivel Veit Stossnak – ezekkel együtt – mindössze öt rajza ismert.

Művészet II. Rudolf prágai udvarában

Művészet II. Rudolf prágai udvarában

II. Rudolf 1572-től uralkodott magyar királyként, 1576 és 1608 között német-római császárként. Prágát, ahová Bécsből áthelyezte uralkodói rezidenciáját, Európa kulturális központjává tette. Korának legkiválóbb művészeit és tudósait hívta a császári udvarba és gazdag műgyűjteményt hozott létre. A tárlaton négy olyan német művész rajzai szerepelnek, akik hosszú évekig szolgáltak a császár udvari festőiként. Hans Hoffmann pályáját Nürnbergben kezdte, majd 1585-től haláláig a prágai udvarban dolgozott festőként és műtárgyközvetítőként: a császár az ő közbenjárásával szerezte meg Dürer jó néhány eredeti alkotását. Még Nürnbergben készítette a kiállított Dürer utáni másolatait, illetve növény- és állatábrázolásait. Id. Joseph Heintz az 1590-es évek elejétől haláláig festett a prágai udvarban, és Európa-szerte utazott az uralkodó műtárgyakat felkutató ügynökeként. Allegóriája és női aktot ábrázoló rajza jól érzékeltetik II. Rudolf különleges témák és erotikus művek iránti érdeklődését. Hans von Aachent a császár 1592-ben nevezte ki udvari festővé, de csak 1596-ban költözött Prágába, ahol portrékat, allegorikus és mitológiai témájú képeket festett. A császár itt látható egész alakos portréja egyik festményével függ össze. Matthias Gundelach 1592-től szolgálta a császárt hivatalos udvari festőként. Kiállított rajza Ovidius Metamorphoses (Átváltozások) című művének egyik epizódját illusztrálja.

 

Hans von Aachen: II. Rudolf császár portréja, 1602 körül

Hans Hoffmann, Albrecht Dürer után: Kéztanulmányok, 1580 körül

Hans Hoffmann, Albrecht Dürer után: Kéztanulmányok, 1580 körül

Hoffmann két kézpárt ábrázoló budapesti lapján a bal oldali, imádkozó kéz előképe Dürer Albertinában őrzött híres tanulmánya, amelyet a Heller-oltár 1729-ben elégett középső részéhez készített. A jobb oldali kézpár Dürer elveszett rajzát örökíti meg, amelyet a ma Prágában őrzött, 1506-ban Velencében festett, A rózsafüzér ünnepe című képe pápaalakjának imádkozó kezéhez készített. Hoffmann rajza, amelyen a kék alapozás árnyalata eltér Dürer eredeti művének színétől, kitűnő példa arra, hogy a művész miként alkotott új kompozíciókat – feltehetően eladásra vagy ajándékként – Dürer tanulmányai alapján. A mű Hoffmann további közel félszáz lapjával együtt Paulus II. Praun nürnbergi kereskedő gyűjteményéből került a Szépművészeti Múzeumba.

Id. Joseph Heintz: Allegória, 1600 körül

Id. Joseph Heintz: Allegória, 1600 körül

Heintz Allegóriájának témája rejtélyes. A középpontban ülő fiúgyermeket körülvevő alakok egyike feltehetően Venus, mögötte a három Grácia áll. A jobb oldali férfiak egyike kalászt tart a kezében, ő a nyarat jeleníti meg, a másik férfi, fején szőlőlevelekkel az őszt szimbolizálja. Alattuk a kalászkoszorúval és bőségszaruval ábrázolt nőalak a termékenység istennője, Ceres, aki a tavaszt jelképezi. A képteret alul a folyóisten-ábrázolásokra emlékeztető, fekvő szakállas férfi zárja le, aki bal kezét parázs fölé tartja, és a tél megtestesítője. A jelenet valószínűleg az új év, esetleg az új évszázad – a 17. század – kezdetére vonatkozó allegória. A bemélyített körvonalak arra utalnak, hogy a kompozíciót iparművészeti tárgy vagy dombormű, esetleg metszet készítéséhez használták fel.

 

Matthias Gundelach: Mercurius és Herse, 1613

Matthias Gundelach: Mercurius és Herse, 1613

A rajz Mercurius és Herse történetét ábrázolja. A Metamorphoses (Átváltozások) II. könyvében (708–736) Ovidius elbeszéli, hogy az Attika fölött repülő Mercurius megpillantja a Minerva templomába áldozatot vivők között Hersét, a mitikus athéni király három lányának egyikét. Gundelach rajzán a szokásos ikonográfiai megoldásoktól eltérően a lányok nem áldozati ajándékokkal teli kosarakkal láthatók. A két előtéri nőalak egyike Herse, hátulról ábrázolt társa pedig a nővére, Aglaurus, aki féltékenyen igyekszik Mercuriust távol tartani Hersétől.

 

Próbálja ki a kiállításhoz kapcsolódó kvízünket is!