Héliopolisz városa híres volt hatalmas templomáról, amelyben a napistent tisztelték. A templom papjai szerint a napisten nemcsak a leghatalmasabb isten volt, hanem a világ teremtője is. Ők így mesélték:
Kezdetben nem volt semmi, nem létezett az ég, sem a föld, nem voltak emberek és nem volt halál sem. Még az istenek sem születtek meg. Ebben a semmiben először megjelent az ősvíz, majd abban testet öltött az első isten, Atum-Ré, a napisten. Nem volt anyja, nem volt apja, a napisten önmagát hozta létre. Amikor megszületett, a világban megjelent a fény. Miután önmagát létrehozta, Atum-Ré megalkotta az első istenpárt, Su istent, a levegő férfi istenségét és Tefnut istennőt, akivel a pára érkezett a világba. Az első istenpárnak két gyermeke született: egy fiú, akit Geb istennek neveztek, és egy lány, ő volt Nut istennő. A testvéreket apjuk, a levegő istene szétválasztotta egymástól. A lányt maga fölé emelte, hogy létrehozza az égboltot, a fiút pedig lefektette a földre, az ő teste lett a föld felszíne.
Amikor az egyiptomiak felnéztek a csillagos égboltra, az égistennő ruhájában gyönyörködtek, amikor földrengések voltak, azt a föld isten nevetésének hitték. Ezen a tárgyon a testvérek, az ég és a föld szétválasztása látható, tehát az a pillanat, amikor a világ alapjai létrejöttek.
A tárgy adatlapja és nagyítható fényképe megtekinthető itt.