En

Az egyiptomi mítoszok nyomában

20 perc
7 állomás
Az egyiptomi mítoszok nyomában

 

Több ezer évvel ezelőtt az ókori Egyiptomban sokféle mítoszt meséltek arról, hogyan születtek az istenek, milyen hatalommal rendelkeztek és hogyan élték az életüket. Az Egyiptomi Gyűjtemény tárgyain keresztül most felidézünk néhány ősi történetet és bepillantunk az istenek világába. Kezdjük hát a szokásos módon: egyszer volt, hol nem volt…

Állomások

  • A világ teremtése
  • A napisten megvadult lánya
  • Ízisz istennő menekülése
  • A napisten utazása
  • Apóphisz legyőzése
  • Lélekmadár
  • A felkelő Nap

A világ teremtése

A világ teremtése

Héliopolisz városa híres volt hatalmas templomáról, amelyben a napistent tisztelték. A templom papjai szerint a napisten nemcsak a leghatalmasabb isten volt, hanem a világ teremtője is. Ők így mesélték:

Kezdetben nem volt semmi, nem létezett az ég, sem a föld, nem voltak emberek és nem volt halál sem. Még az istenek sem születtek meg. Ebben a semmiben először megjelent az ősvíz, majd abban testet öltött az első isten, Atum-Ré, a napisten. Nem volt anyja, nem volt apja, a napisten önmagát hozta létre. Amikor megszületett, a világban megjelent a fény. Miután önmagát létrehozta, Atum-Ré megalkotta az első istenpárt, Su istent, a levegő férfi istenségét és Tefnut istennőt, akivel a pára érkezett a világba. Az első istenpárnak két gyermeke született: egy fiú, akit Geb istennek neveztek, és egy lány, ő volt Nut istennő. A testvéreket apjuk, a levegő istene szétválasztotta egymástól. A lányt maga fölé emelte, hogy létrehozza az égboltot, a fiút pedig lefektette a földre, az ő teste lett a föld felszíne.

Amikor az egyiptomiak felnéztek a csillagos égboltra, az égistennő ruhájában gyönyörködtek, amikor földrengések voltak, azt a föld isten nevetésének hitték. Ezen a tárgyon a testvérek, az ég és a föld szétválasztása látható, tehát az a pillanat, amikor a világ alapjai létrejöttek.

 

A tárgy adatlapja és nagyítható fényképe megtekinthető itt. 

A napisten megvadult lánya

A napisten megvadult lánya

A templomok falára írt, kissé töredékes legenda szerint Mehit istennő egyszer annyira összeveszett apjával, a napistennel, hogy haragvó oroszlánná változott, elhagyta Egyiptomot, délre futott, a kietlen területekre. A napistennek hiányzott engedetlen lánya, ezért megkérte Onuriszt, a harcos istent, hogy hozza vissza hozzá. Onurisz el is utazott a déli, sivatagos tájra, ahol erős karjával és kötelével elfogta a megvadult istennőt, megszelídítette és meg is szerette. Amikor visszavitte a lányt Egyiptomba, feleségül vette.

Az itt látható oroszlánfejű istennő, Mehit a napisten lánya. A mellette álló tollkoronát és szakállat viselő Onurisz pedig a történetben szereplő harcos istenség. Jóllehet Onurisz isten jobb kezéből hiányzik a lándzsája és a bal kezében tartott kötél, Mehit istennő testtartása nagyon árulkodó. Az istennő közel áll a férfihoz, mozdulatlanul, két karját szorosan combján tartja, mintha még most is rajta lenne Onurisz isten kötele. A szoborpár az istennő elfogásának pillanatát örökítette meg.

Onurisz és Mehit szobrát valószínűleg a királyi család vagy egy magas rangú nemesi család tagja készítette egy északi templom számára, felajánlási ajándékként.

 

A tárgy adatlapja és nagyítható fényképe megtekinthető itt.

Ízisz istennő menekülése

Ízisz istennő menekülése

Az ókori Egyiptom egész területén tisztelték Ízisz istennőt. Az egyiptomi mítoszok szerint ő mutatta meg az emberiségnek, hogyan készítsen búzaszemekből kenyeret, hogyan szőjön lenből ruhát és hogyan nevelje helyesen gyermekeit. Az istennő boldogan élt és uralkodott férjével, Ozirisz istennel, akit varázserejével mindennap védelmezett. Uralmuk békét és örömöt hozott az emberiségnek. Ez a boldog és örömteli világ azonban nem tartott örökké. Ozirisz fiútestvére, Széth megirigyelte az isteni pár hatalmát, gonosz tervet forralt, és Ízisz távollétében megölte testvérét, Oziriszt. Az istennő hangosan zokogott, amikor megtudta, hogy férje meghalt, zokogásának a hangja pedig olyan éles volt, mint az égbolton repülő ragadozó madarak rikoltozása. Ízisz ezután gyászruhát öltött, és szomorúsága jeleként levágott hajából egy fürtöt. Fájdalmát enyhítette, hogy már érezte Ozirisz fiát a szíve alatt. Az istennő tudta, hogy Széth isten haragja fiára is lesújthat, ezért elrejtőzött az északon lévő mocsaras területen, egy régi templom mellett lévő kis szigeten, amelyről úgy tartották, hogy a vízen úszik. Ezen a szigeten szülte meg gyermekét, Hóruszt, és itt nevelte fel biztonságban.

Az itt látható szobor azt a jelenetet ábrázolja, amikor Ízisz istennő a papiruszbozótban rejtőzve szoptatja gyermekét. Ezt a szobrot valószínűleg egy zarándok vihette ajándékként istenének egy templomba. A szobor mára kissé megfakult, csupán Ízisz istennő szemének aranyfestése árulkodik egykori szépségéről.

 

A tárgy adatlapja és nagyítható fényképe megtekinthető itt.

A napisten utazása

A napisten utazása

A sírokban megjelenő szövegek és ábrázolások a túlvilágról mesélnek. Megtudhatjuk belőlük, hogyan nézhetnek ki a túlvilági tájak és hogy milyen varázsigékkel lehet legyőzni az ottani veszélyeket. Ezek a szövegek gyakran meséltek a napisten túlvilági utazásáról is:

Ré napisten nappal az égen utazott bárkáján, miközben fényt és meleget adott Egyiptom földjének, éjjel pedig a túlvilági folyón hajózott, hogy a halottak birodalmába is elvigye világosságát. A bárkája, amelyen utazott, színaranyból készült. Az éjszakai út azonban tele volt veszéllyel. A túlvilági folyóban élt ugyanis egy hatalmas kígyó, Apóphisz, a napisten legfőbb ellensége. A gonosz kígyó minden éjjel a napisten életére tört, mert nem szerette sem a fényt, sem a rendet, amit a napisten teremtett a világban. Amikor a napisten bárkája a túlvilági folyón haladt, megpróbálta felszívni alóla az összes vizet, hogy a hajó elakadjon. Máskor a napbárka előtt testét meghajlítva gátakat alakított ki, így akadályozta a hajó továbbhaladását. A napisten azonban nem volt egyedül a hajójában, vele utazott számos isten, akik segítettek a kígyó elleni küzdelemben. Olykor Ízisz vetette ki varázshálóját, hogy megbéklyózza a kígyót, máskor pedig Széth isten döfte belé lándzsáját. Végleg azonban nem lehetett elpusztítani a kígyót, mert minden nap újjászületett. Minden éjjel meg kellett vele küzdeni. Ha Apóphisznak sikerült volna megállítani a bárkát és elpusztítani a napistent, akkor a nap nem jelenhetett volna meg soha többé az egyiptomi égbolton.

 

A tárgy adatlapja és nagyítható fényképe megtekinthető itt.

Apóphisz legyőzése

Apóphisz legyőzése

A papirusz jobb oldalán látható a gonosz kígyó, akinek mozgását a tekervényeiben megbúvó, a napistenhez tartozó lények akadályozzák. A kígyó fejében lévő két kés azt sugallja, hogy Apóphiszt már legyőzték és a napbárka továbbhaladt a túlvilági tájakon.

 

A tárgy adatlapja és nagyítható fényképe megtekinthető itt.

 

Lélekmadár

Lélekmadár

A madártestű, emberfejű lény annak a halottnak a lelkét ábrázolja, akinek a sírjába ezt a papiruszt elhelyezték. A lélek a napbárka előtt áll, és az előtte lévő asztalról étel- és italáldozatot mutat be a bárkán utazó napistennek, akit a hajón egy korongba rajzolt szem jelöl.

 

A tárgy adatlapja és nagyítható fényképe megtekinthető itt.

A felkelő Nap

A felkelő Nap

A papirusz végére rajzolt két kis szkarabeusz a felkelő napistent jelképezi. A túlvilági utazás sikeresen végződött, a napisten győztesen felragyogott a hajnali égbolton.

 

A tárgy adatlapja és nagyítható fényképe megtekinthető itt.