Angyalok

Kik azok az angyalok?

Az angyalok az emberekhez hasonlóan rendelkeznek személyiséggel, érzelmekkel, akarattal és öntudattal. Tudnak beszélni, nevetni és sírni is, de van néhány nagy előnyük is az emberekkel szemben: tudnak repülni, örökké léteznek és megsemmisíthetetlenek. Legfontosabb ismertető jelük a hátukon lévő szárny. Ha négy van belőlük, akkor kerubot látunk, ha hat, akkor szeráffal van dolgunk. Néha glóriát is festenek nekik, de ez nem szükségszerű. Nincs nemük, de a képzőművészeti alkotásokon a legtöbbször el lehet dönteni, hogy inkább fiúsak, vagy lányosak. Hajuk lehet hosszú vagy rövid, hullámos vagy egyenes. Ruhájuk a legtöbbször fehér, de a feketén kívül szinte minden más színnel is találkozunk. Ha meztelenek, és úgy néznek ki, mint a pufók óvodások, akkor puttóknak hívjuk őket.

A következő állomás a nagy teremből jobbra nyíló 18. kabinet szomszédságában, a 17. kabinetben lesz, a helyiségbe belépve a jobb oldali falon.

Az angyaloknak szellemi testük van, de a földi szférában emberi testben is képesek megjelenni, így az égben és a földön egyaránt otthonosan mozognak. Küldöttek, egyfajta közvetítők, akik Isten és az emberek közötti kommunikációt segítik. Nevük (görögül angelosz) is azt jelenti, hogy „küldött”. Az egyik leghíresebb  angyal és ember közötti párbeszédet Lukács evangéliumában találjuk. Gábriel arkangyal elmondja Máriának, hogy fiút fog szülni, aki a Szentlélektől származik, és Jézusnak fogja hívni. Ezen kívül hírt ad rokonáról, Erzsébetről, aki idős kora ellenére szintén gyermeket vár. Az evangélium írója két fontos momentummal érzékelteti, hogy nem pusztán egyszerű jelenésről, hanem valódi jelenlétről és kommunikációról van szó: Az angyal belép a szobába és megszólal. A középkori festészet gyakran úgynevezett mondatszalagokkal érzékeltette az angyal beszédét, a mozgást pedig legtöbbször az angyal ruhájának lendületes lobogásával, ahogy ezen a csodálatos kis hordozható oltárképen is látjuk.

Most sétáljon vissza a 18. kabinetbe, majd onnan tovább egyenesen a 19. számú kis terembe. A következő oltártöredék ott található.

Minden angyal jó?
Ha valakire azt mondjuk, „egy igazi angyal”, pozitív tulajdonságokat tulajdonítunk neki, mindenekelőtt jóságot. Az angyalok döntő többsége valóban jó, de ismerünk bukott, gonosz angyalokat, őket ördögöknek és démonoknak hívjuk. Ne felejtsük el a nagy ellenszegülőt és lázadót, Lucifert sem (Lux fero – fényt hozó), aki valaha maga is angyal volt, és miután társai egyharmadát lázadásra buzdította, Sátán néven vált hírhedtté.

Krisztust két lator, azaz bűnöző társaságában feszítették keresztre. Az egyik lator (hagyományosan a Krisztus jobbján lévő) még halála előtt megtért, ezért a Paradicsomba jutott, a másik viszont szidalmazta őt, így ő a pokolba került. Buonaccorso festményén a jobb lator keresztje fölött két angyalt, a bal lator keresztje fölött viszont két, vasvillával felszerelkezett szárnyas ördögöt látunk.

Sétáljon még tovább a 20. kabinetbe, az ablakkal szemben látható festmény lesz a következő állomás.

Mindig van szárnyuk?
Bár az angyalokat általában szárnyakkal ábrázolják, ismerünk szárny nélküli angyalábrázolásokat is. Gerard David németalföldi festő képén a Jézus előtt térdeplő két fehér ruhás alak nem két imádkozó liliputi, hanem szárny nélküli angyalok.  Ha az angyalság nem szembetűnő, ahogy itt sem az, akkor nehezebb dolgunk van a felismerésükkel, de a kép témája ilyenkor is segít.

Milyen témájú képeket keressek, ha angyalokat szeretnék látni? A legbiztosabb, ha újszövetségi történeteket nézünk, azon belül is van egy-két olyan epizód, amely garantált angyali jelenlétet feltételez. Ilyen például az Angyali üdvözlet, a Jézus születése ábrázolások, a passióból pedig a Keresztrefeszítés. Ha arkangyalt szeretnénk látni, akkor utolsó ítélet ábrázolásokat keressünk, ahol Szent Mihály a lelkeket mérlegeli. Az ószövetségi jeleneteknél általában a Bűnbeesést, Ábrahám és Izsák történetét, Jákob harcát, és a pusztába menekülő Hágárt kísérik angyalok.

Most menjen tovább a kabinetsoron, majd a végéhez érve lépjen be a XIV. számú teremben. A következő képet ott találja.

Az angyalok egyik legfontosabb feladata, hogy Istent dicsőítsék. Ezt többféleképpen tehetik: énekelhetnek, zenélhetnek, táncolhatnak, imádkozhatnak. Sokszor Mária és Jézus trónja körül csoportosulnak, mint ezen a képen is, ahol, ha nem lennének szárnyaik, akár azt is hihetnénk, hogy fiatal ministránsfiúk zenélnek. Jézus egyébként itt igazi rakoncátlan kisfiú, aki azért ráncigálja az anyja ruháját, hogy elérje a hőn áhított tintatartót.

A szomszédos XV. számú nagy teremben, rögtön az ajtótól balra talája Holbein Mária halála című csodálatos festményét, ez lesz a következő állomás.

Bár úgy néz ki, mintha Mária kedélyesen trónolna a tizenkét apostol között, tulajdonképpen a halálát, más néven az elszenderedését látjuk. A legenda szerint az apostolok  a világ minden tájáról összegyűltek Mária imájára, hogy mellette legyenek az utolsó óráján. A halotti szertartást a miseruhába öltözött Péter vezeti, a miniatűr angyalok füstölőt lóbálnak, a felhőn pedig maga Jézus jelenik meg, hogy anyja fiatal lányként megjelenített lelkét magához vegye. Holbeint láthatóan érdekelte a különféle minták, anyagok, drapériák megfestése. Nézzük csak meg Mária ágytakaróját és a jobb oldali angyal köpenyét! Csodás, ahogy az angyal fehér ruháját és színátmenetes köntösét ugyanolyan csigavonalba gyűri össze.

Most keresse meg ugyanebben a teremben Cranach Alexandriai Szent Katalint ábrázoló festményét.

Az angyalok néha nem csinálnak semmi különöset, csak jelen vannak fontos eseményeknél, mint ezen a Cranach képen is. A kicsi, pufók arcú gyerekangyalok Alexandriai Szent Katalin eljegyzését nézik szépen libasorba rendeződve. De miért tartanak függönyt? Cranach művein kétféle háttértípussal találkozunk: vagy látványos, alpesi tájjal, vagy semleges, fekete háttérrel. Ezen a képen ügyesen kombinálja a két típust. Az angyalkák kezébe adott sötét függöny szépen kiemeli a színek a drágakőszerű csillogását, a jobb oldali alpesi háttér viszont a meseszerűséget erősíti.

A következő angyalt innen néhány lépésre, szintén egy Cranach festményen találja meg.

Bár kétségkívül Gábrielé volt a leghíresebb angyali küldetés, itt is egy fontos jelenetnek lehetünk szemtanúi. A képen Joachimot látjuk, aki szégyenében, hogy nem született gyereke, elbujdosott a pásztorok közé. Nem sokkal később megjelent egy angyal, és elmondta, hogy felesége, Anna, kislányt fog szülni, akit Máriának fognak nevezni és fogantatásától fogva telve lesz a Szentlélekkel. Cranach fontosnak tartotta érzékeltetni, hogy az angyalt nem csak Joachim, hanem a kép bal szélén álldogáló férfiak is látják, hiszen az egyik még felé is mutat. Cranach csodálatos részletességgel festi meg a tájat, a növényzetet, és érdemes alaposan megnézni a hol békésen álldogáló, hol egymással harcoló juhokat is.

A szemben lévő falon a szárnyasoltár jobb oldalán látható arany hátterű festmény lesz a következő állomás.

Mindig szépek?

Az angyalok általában szépek, bár néha meglepően csúnyák is tudnak lenni. Altdorfer képén a kereszt alatt lebegő bal oldali angyal pedig egyenesen úgy néz ki, mint Csavardi Samu a Gyűrűk urából.

Most keresse meg a következő, XVI. teremben a jobb oldali fal mellett álló Szent Mihály szobrot.

Bár az angyalokról nem az erőszak szokott az eszünkbe jutni, ha a rossz ellen kell fellépni, akkor kardot ragadnak és harcolnak. A leghíresebb harcos angyal Mihály, az angyalok fejedelme, aki megküzd az apokaliptikus sárkánnyal, és legyőzi azt. Mihályt általában pajzzsal, mellvérttel, olykor teljes lovagi öltözékben ábrázolják, mint ahogy itt is. Emiatt könnyen összetéveszthető Szent Györggyel, akit szintén egy sárkánnyal való küzdelem közben szoktak ábrázolnak. Honnan tudható mégis biztosan, hogy itt Szent Mihályról van szó? A szobor hátoldalán jól látszódnak a szárnyvégződés helyei, emiatt nem kérdés, hogy a mennyei seregek vezérét látjuk.

Sétáljon tovább egészen a XIX. teremig, ott is egy egész alakos angyalábrázolást talál.

Marco d’Oggiono itáliai festő képe az egyik legszebb angyalábrázolás a Múzeumban. A kedves arcú, kissé kancsal angyal teljesen kitölti a felületet, a sötét háttérből szinte semmi sem látszik. Az angyal első látásra mozdulatlannak tűnik, ám ha jobban megfigyeljük, észrevehetjük lépő mozdulatát, amit a karján átvetett fehér szalag lobogása és hevesen redőződő ruhája is megerősít. Jobb kezében egy láncra fűzött, áttört tetejű talpas füstölőt tart, bal kezében pedig ostyatartót. Mielőtt tovább mennénk, vessünk egy pillantást a puha tollból álló szárnyaira és fekete masnis sarujára is!

A következő teremben a bal kéz felöli falon a harmadik kép lesz a következő állomás.

Az angyalok – ugyanúgy mint az emberek – örömet és fájdalmat is éreznek. A szomorú eseményekkor ők is bánatosak, sírnak, jajgatnak, és vannak könnyeik. A Biblia legfájdalmasabb eseménye egyértelműen Jézus halála, ha tehát szomorú angyalokat akarunk látni, érdemes ilyen témájú festményt keresni. Az angyalok jelen vannak a keresztrefeszítésnél, a siratáskor és a sírbatételkor is. Külön képtípussá vált az itt látható változat, amikor a halott Krisztust angyalok tartják a karjukban. Palma il Giovane visszafogott színekkel festi meg a fájdalmas jelenetet, a két angyal gyöngéden tartja Jézus testét, szinte alig érnek hozzá. A kék ruhás angyal puha, színátmenetes szárnya az egyik legszebb angyalszárny a múzeumban.

Menjen tovább egyenesen a XXIV. terembe. Szemben a jobb oldalon El Greco drámai festménye fogadja majd.

Jézus az utolsó vacsora után elment a Getszemáni kertbe az apostolokkal, felment az Olajfák hegyére és tanítványait hátrahagyva egyedül imádkozott. Lukács evangéliumában azt olvassuk, hogy Jézust halálfélelem kerítette hatalmába, véreset verítékezett, de megjelent egy angyal, aki „megerősítette.” Ezeken a képeken az angyal kezében tartott kehely egyrészt Isten haragjának és ítéletének jelképe, melyet Krisztusnak ki kell innia, („Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!”), másrészt az isteni kegyelem szimbóluma is. Ezt a kettősséget El Greco festményén is érzékeljük, ahol a szinte teljesen sötét háttér előtt jelenik meg a fényárban úszó angyal, bal kezében a kehellyel. Bár nem látjuk, de tudjuk, a kelyhet Isten adja, és bár most tele van keserűséggel és fájdalommal, a fény érzékelteti, hogy a remény és a feltámadás is benne van.

Az utolsó állomás a szomszédos teremben lesz, az átjáró mellett jobb kéz felől.

Minden szárnyas ember angyal?

Nem mindegyik. Ez attól függ, hogy milyen témájú jelenetet látunk. A görög mitológiában például több szárnyas lény is szerepel: a szerelem istenét, Éroszt (közismertebb latin nevén Ámort vagy Cupidót) szárnyas fiatal fiú képében szokták ábrázolni. Ha pedig egy szép szárnyas nőt látunk, akkor feltehetően Nikével, a győzelem istennőjével találkozunk. De itt ki lehet ez a szárnyas öregember? Ő Kronosz, az Idő istene, Zeusz apja.