A bejárati előcsarnokot elhagyva először a Márvány Csarnokba érkezünk. A neoreneszánsz stílusban épült reprezentatív tér a falak márvány burkolatáról kapta a nevét. A kazettás dongaboltozattal fedett, korinthoszi oszlopokkal díszített, impozáns tér tökéletesen illeszkedik a múzeumépület palota jellegű koncepciójában. Az ajtó felett aranyozott felirat hirdeti: Ars longa, vita brevis, azaz a művészet örök, az élet rövid.
A Márvány Csarnokon keresztülhaladva megérkezünk az épület középpontjába, a Reneszánsz Csarnokba, amely félköríves árkádíveivel, klasszikus oszlopaival és baluszteres mellvédjével egy 16. századi itáliai palota udvarát idézi. A 20. század első felében reneszánsz szobrok gipszmásolatait állították itt ki, többek között Andrea Verrocchio Bartolomeo Colleoni 15. századi itáliai zsoldos hadvezért ábrázoló lovasszobrának másolatát. Jelenleg a múzeum reneszánsz freskógyűjteményéből látható itt egy válogatás. A gyűjteményt Pulszky Károly az Országos Képtár igazgatója állította össze 1893 és 1895 között Olaszországban. A teljes gyűjtemény 85 műtárgyból áll, amely nemzetközi viszonylatban is ritkaság, Olaszországon kívül pedig a világ legnagyobb ilyen jellegű együttese. A csarnok központi terében elhelyezett kútkávagyűjtemény ugyancsak nemzetközileg kiemelkedő kollekció.
A Reneszánsz Udvarból balra fordulva érjük el a múzeum legcsodálatosabb terét, a Román Csarnokot. Ez a ma már eredeti pompájában látható terem, a 2018-ban befejeződött rekonstrukció előtt 70 éven át gipszmásolatok és festmények raktáraként funkcionált. A csarnok elrendezése az ókeresztény bazilikák és a románkori templomok térelrendezését követi. A falfelületet beborító díszítőfestést Reissman Károly Miksa és Glaser János készítették. A falakon a magyar történelem nagy alakjai: Könyves Kálmán, IV. Béla, Ozorai Pipo és Szécsi Dénes püspök mellett, a középkori Magyar Királyság tartományi és társországainak címerei is láthatók. A csarnok központi terétől pillérekkel és oszlopokkal elválasztott körüljáró-folyosók boltozatán a német középkori festészetből kölcsönzött sárkány és griff figurák fedezhetők fel.
A csarnokból a Freibergi dóm úgynevezett aranykapujának 1905-ben készült gipszmásolatán keresztül jutunk vissza a Reneszánsz Csarnokba, onnan pedig egyenesen tovább sétánk utolsó állomása, a Barokk Csarnokba felé.
A Szépművészeti Múzeum építészeti stílusokat bemutató, historizáló belső tereihez – a Román és a Reneszánsz Csarnokhoz – hasonlóan, a Barokk Csarnokba is a korszakban készült híres szobrok gipszmásolatait tervezték elhelyezni. Ezek azonban sohasem készültek el, mert időközben gyökeresen megváltozott a gipszmásolatok megítélése. Így ez a tér is hosszú ideig raktárként üzemelt, a második világháborút követően pedig 19. és 20. századi szobrokat állítottak ki benne. Ma a csarnokban a Régi Képtár és a Régi Szobor Gyűjtemény újrarendezett állandó kiállítása látható közel harminc 17-18. századi itáliai, spanyol és német barokk festménnyel, valamint a velencei barokk szobrászat néhány kiemelkedő alkotásával.
A séta lezárásaként érdemes kitölteni ezt a kvízt, amelyből további érdekes információkat tudhatnak meg múzeum épületének történetéről.