En
Vissza a találatokhoz

Vir dolorum Andrea del Verrocchio (tulajdonítva)

Alkotó

Andrea del Verrocchio (tulajdonítva) Firenze, 1435 – Velence, 1488

Kultúra itáliai
Készítés ideje 1470 körül
Tárgytípus szobor
Anyag, technika terrakotta, festéknyomokkal
Méret

96 × 50 × 27 cm
talapzattal: 106 × 50 × 27 cm

Leltári szám 51.937
Gyűjtemény Régi Szobor Gyűjtemény
Kiállítva Szépművészeti Múzeum, Első emelet, Európai művészet 1250-1600, XIII. terem

A háromnegyed alakban ábrázolt Krisztus mintha koporsóból emelkedne ki. Ez az ábrázolási típus, a Vir Dolorum, vagyis a Fájdalmas Krisztus, a seb hangsúlyos látványa miatt a halálon való diadalmaskodásra, a megváltásra utal, valamint a kereszthalálra. A terrakottaszobor eredetileg festett volt: a vörös terrakottaalapon az ágyékkötő kék, a test fehéres-szürkés, a haj és a szem barna volt. Mivel főnézetre komponált és hátoldala kivájt, eredetileg félköríves fülkében állhatott. A fejtípus, a kéz és a test anatómiája alapján Verrocchio korai alkotásaihoz köthető. A firenzei mester a quattrocento kiváló festője, szobrásza és ötvösművésze volt, újító, kísérletező szellemű, műhelyében Leonardo da Vinci is tanult. A kimagasló alkotás Pulszky Ferenc gyűjteményének részét képezte egykor két térdelő angyalfigurával (ma Toledo Museum of Art, Egyesült Államok) együtt; később bebizonyosodott, hogy nem összetartozó darabokról van szó.

Katalógustétel

Andrea del Verrocchio a 15. század második felének legnagyobb hatású műhelyét vezette Firenzében. Újító szemléletű művei elkövetkező generációk egész sorának a művészetét határozták meg, műhelyében tanult Leonardo da Vinci is. Egyik legjelentősebb patrónusa a művészetpártoló, il Magnifico névvel illetett Lorenzo de’ Medici (1449–1492) volt, akinek révén számos firenzei megrendeléshez jutott. Ötvösnek tanult, később festőként és szobrászként is működött.

A Szépművészeti Múzeum szobra háromnegyed alakban ábrázolja Krisztust, vélhetően koporsójából kiemelkedve, bár a szobornak erre utaló részlete mára már nem ismert. Az oldalsebét kezeivel megnyitó Megváltó a Fájdalmas Krisztus (Vir dolorum) ikonográfiai típusát követi. Az ilyen ábrázolások Közép-Európában terjedtek el a 14. század utolsó harmadától, a típus innen kerülhetett át az itáliai területekre és Firenzébe is, ahol a 15. század elején találkozhatunk először hasonlókkal. Kezdetben a szobrot, talán éppen a szokatlan ikonográfiája miatt észak-itáliai, Leonardo hatása alatt dolgozó lombard mester alkotásának gondolták. Balogh Jolán fedezte fel először Krisztus alakjának szembetűnő hasonlóságát Verrocchio műveivel. Krisztus hullámos, tincsekbe formált haja, kettéválasztott szakálla, jellegzetes arcformája leginkább Verrocchiónak a firenzei Orsanmichele-templom külső fali fülkéjébe szánt Krisztus és Szent Tamás (1467–1483) bronz szoborcsoport Megváltójának arcához áll közel (az eredeti ma a templom belsejében van, a fülkében egy másolat látható). A budapesti terrakotta emellett más Verrocchio-művekkel is párhuzamba állítható, így a pistoiai dóm Niccolò Forteguerri kardinális síremlékének (1477 után), illetve a firenzei Museo Nazionale del Bargello terrakottavázlatának (1470–1475 körül) Krisztus-alakjaival.

A budapesti Krisztus belsejét a készítés során kiüregelték, ahogyan az ilyen nagy méretű szobrok esetében szokás, hogy a kiégetés során ne keletkezzen repedés. Bár a hátoldalat is megformázták, nincs részletesen kidolgozva, így valószínűleg fali fülkébe szánhatták. Némely részlet – mint az ágyékkötő vagy haj – elnagyolt kidolgozása arra utalhat, hogy terrakottamodellnek készült egy márványszobor kifaragásához. A fennmaradt festéknyomokból ugyanakkor úgy tűnik, hogy annak ellenére, hogy modellnek tervezhették, valamikor mégis szoborként elhelyezték. A szobor egykor Pulszky Ferenc (1814–1897) gyűjteményében volt, ahol egy korabeli metszet tanúsága szerint két térdelő angyal fogta közre. Az angyalszobrok, melyeket ma a Toledo Museum of Artban (Ohio) őriznek, eredetileg mégsem voltak a Krisztussal összetartozó darabok, valószínűleg csak utólag, a műkereskedőnél állították így össze őket.

Szőcs Miriam

Bibliográfia

Balogh, Jolán, Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der bildenden Künste in Budapest, IV – XVIII. Jahrhundert: 1. Textband Bd. 1, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, 70. o., 66. sz., 86-89.

Pope-Henessy, John, “Italian sculpture – Budapest and Paris”, Apollo 102.161-166 (1975), 474-475 o.

Dal Poggetto, Maria Grazia Ciardi Dupré, “Recensione – Jolán Balogh, Katalog der ausländischen Bildwerke der Museums der bildenden Künste in Budapest. IV-XVIII Jahrhundert Budapest, Akadémiai Kiadó, 1975 Vols. 2: I, Textband; II, Bildband.”, Prospettiva 8-11 (1977), 63-67 o.

Szmodisné Eszláry, Éva, A Régi Szoborgyűjtemény kincsei, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 20. o., 11. kép.

Szmodisné Eszláry, Éva, The treasures of the Old Sculpture collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 20. o., Fig. 11.

Verrocchio Krisztusa/Verrocchio’s Christ, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2003.

Szépművészeti Múzeum: Remekművek az ókortól napjainkig. 100 év, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2006, 39. sz.

Museum of Fine Arts, Budapest: Masterpieces from the Collection, Museum of Fine Arts, Budapest, 2006, 39. sz.

The Museum of Fine Arts Budapest: guide, Museum of Fine Arts, Budapest, 2006, 138-139. o., 182. sz.

Museum of Fine Arts: highlights from the collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 104-105. o.

Szépművészeti Múzeum: Remekművek az ókortól a 18. század végéig, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 104-105. o.

Museum of Fine Arts: Highlights from the Collection, Museum of Fine Arts, Budapest, 2019, 104-105. o.

Múzeumi kalauz: Vezető a Szépművészeti Múzeum régi gyűjteményeihez, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2021, 90. o.

Museum Guide: Old collections of the Museum of Fine Arts, Budapest, Museum of Fine Arts, Budapest, 2021, 90. o.

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk