Vénusz Vulcanus műhelyében Georg Raphael Donner (tulajdonítva)

Georg Raphael Donnert ma az osztrák barokk egyik legkiemelkedőbb szobrászának tartják, saját korában azonban a meglehetősen egyedülálló, klasszicizáló stílusú művész korántsem részesült ekkora megbecsülésben. Fiatalon a német szobrász, Balthasar Permoser mellett dolgozott, így korai művei a német és az osztrák barokk művészet jegyében fogantak. A 18. század harmincas éveitől Donner már inkább az itáliai művészet felé fordult, művei a manierizmus és a klasszikus antikvitás szobrait idézik. A klasszikus, kiegyensúlyozott hatás kedvéért Donner az esztétikumot gyakran a kivitelezés technikai nehézségei fölé helyezte. A pozsonyi dóm óriási oszlopokon álló, monumentális, baldachinos főoltárának alakjait hatalmas méreteik ellenére ólomból öntötte. Ez nemcsak valódi újdonságnak számított a 18. század elején, de megvalósításuk és szállításuk komoly kihívás elé állította a művészt. Az ólom egyik legfőbb hátránya, hogy a belőle készült szobor rendkívül súlyos, ugyanakkor puha felületét lényegesen könnyebb az öntés után megmunkálni, mint a könnyebb, de keményebb bronzét. Nem utolsósorban ezért, és sajátos esztétikai hatású, matt, fénytelen felülete miatt vált az ólom olyan közkedveltté a Donnert követő szobrászgenerációknál.

A Venus Vulcanus műhelyében domborműve ugyancsak ólomból készült. A szerelem gyönyörű istennője, Venus, férje, a csúnya és sánta kovácsisten, Vulcanus műhelyébe látogat, hogy Trója hősi védőjétől, Anchisestől született fia számára isteni fegyverzetért könyörögjön, ezzel segítve Aeneast itáliai hódításain. A jelenet képzőművészeti ábrázolásain előszeretettel hangsúlyozták a Venus szépsége és Vulcanus rútsága közötti ellentétet. Donner domborművén azonban nyoma sincs ennek a szembeállításnak, a szobrász elsősorban a meztelen testek minél hívebb anatómiai ábrázolására törekedett. A jelenet enteriőrben, a kovácsisten műhelyében játszódik, a háttér azonban csak közömbös díszlet, a kovácsműhelyfelszerelésének ábrázolása láthatólag kevéssé érdekelte a művészt. Ennél nagyobb teret szentelt a dombormű szinte akadémiai akttanulmányokként ható alakjainak a kidolgozására. A kompozíció kialakításában kétségkívül itáliai úti élményei is közrejátszottak: Donner 1729-ben járt Velencében, és talán Rómába is eljutott.

Szőcs Miriam

Petrovics, Elek – Meller, Simon, Ferenczy István bronzgyűjteményének kiállítása, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1917, 16. o.

Balogh, Jolán, Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der bildenden Künste in Budapest, IV – XVIII. Jahrhundert: 1. Textband Bd. 1, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, 247. o., 370. sz., 425.

Szmodisné Eszláry, Éva, A Régi Szoborgyűjtemény kincsei, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 9, 71. o., 61. kép.

Szmodisné Eszláry, Éva, The treasures of the Old Sculpture collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 9, 71. o., Fig. 61.

The Museum of Fine Arts Budapest: guide, Museum of Fine Arts, Budapest, 2006, 155. o., 205. sz.

Szépművészeti Múzeum: Remekművek az ókortól napjainkig. 100 év, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2006, 112. sz.

Museum of Fine Arts, Budapest: Masterpieces from the Collection, Museum of Fine Arts, Budapest, 2006, 112. sz.

Szépművészeti Múzeum: Remekművek az ókortól a 18. század végéig, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 310-311. o.

Museum of Fine Arts: Highlights from the Collection, Museum of Fine Arts, Budapest, 2019, 310-311. o.

Museum of Fine Arts: highlights from the collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 310-311. o.

Múzeumi kalauz: Vezető a Szépművészeti Múzeum régi gyűjteményeihez, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2021, 248. o.

Museum Guide: Old collections of the Museum of Fine Arts, Budapest, Museum of Fine Arts, Budapest, 2021, 248. o.