En
Vissza a találatokhoz

Vénusz Vulcanus műhelyében Georg Raphael Donner (tulajdonítva)

Alkotó

Georg Raphael Donner (tulajdonítva) Esslingen, 1693 – Bécs, 1741

Készítés ideje 1735 körül
Tárgytípus dombormű
Anyag, technika ón-ólom ötvözet
Méret

62,5 × 98 × 12 cm, 66 kg
kerettel: 84 × 120 × 12 cm

Leltári szám 5379
Gyűjtemény Régi Szobor Gyűjtemény
Kiállítva Szépművészeti Múzeum, Második emelet, Európai szobrászat 1350-1800, 3. terem

Az osztrák barokk kiemelkedő szobrászának két nagyméretű ólomreliefjét őrzi a Szoborgyűjtemény: a Venus Vulcanus műhelyében-t és a Paris ítéletét, melyek 1735 körül készültek. Az ólom különösen alkalmas a festői hatások érvényre juttatására, a finom, érzékeny átmenetek érzékeltetésére. A relief mitológiai alakokat jelenít meg életképszerű helyzetben: bal oldalon kalapácsot emelő, feszülő izmú férfiak, míg a jobb oldalon a relief síkjából kiemelkedő nőalak puttókkal kísérve, mellette az üllőnél dolgozó Vulcanus. Venus nyulánk figurája a köznapi környezetben is a szépséget képviseli.
Szőcs Miriam

Katalógustétel

Georg Raphael Donnert ma az osztrák barokk egyik legkiemelkedőbb szobrászának tartják, saját korában azonban a meglehetősen egyedülálló, klasszicizáló stílusú művész korántsem részesült ekkora megbecsülésben. Fiatalon a német szobrász, Balthasar Permoser mellett dolgozott, így korai művei a német és az osztrák barokk művészet jegyében fogantak. A 18. század harmincas éveitől Donner már inkább az itáliai művészet felé fordult, művei a manierizmus és a klasszikus antikvitás szobrait idézik. A klasszikus, kiegyensúlyozott hatás kedvéért Donner az esztétikumot gyakran a kivitelezés technikai nehézségei fölé helyezte. A pozsonyi dóm óriási oszlopokon álló, monumentális, baldachinos főoltárának alakjait hatalmas méreteik ellenére ólomból öntötte. Ez nemcsak valódi újdonságnak számított a 18. század elején, de megvalósításuk és szállításuk komoly kihívás elé állította a művészt. Az ólom egyik legfőbb hátránya, hogy a belőle készült szobor rendkívül súlyos, ugyanakkor puha felületét lényegesen könnyebb az öntés után megmunkálni, mint a könnyebb, de keményebb bronzét. Nem utolsósorban ezért, és sajátos esztétikai hatású, matt, fénytelen felülete miatt vált az ólom olyan közkedveltté a Donnert követő szobrászgenerációknál. A Venus Vulcanus műhelyében domborműve ugyancsak ólomból készült. A szerelem gyönyörű istennője, Venus, férje, a csúnya és sánta kovácsisten, Vulcanus műhelyébe látogat, hogy Trója hősi védőjétől, Anchisestől született fia számára isteni fegyverzetért könyörögjön, ezzel segítve Aeneast itáliai hódításain. A jelenet képzőművészeti ábrázolásain előszeretettel hangsúlyozták a Venus szépsége és Vulcanus rútsága közötti ellentétet. Donner domborművén azonban nyoma sincs ennek a szembeállításnak, a szobrász elsősorban a meztelen testek minél hívebb anatómiai ábrázolására törekedett. A jelenet enteriőrben, a kovácsisten műhelyében játszódik, a háttér azonban csak közömbös díszlet, a kovácsműhelyfelszerelésének ábrázolása láthatólag kevéssé érdekelte a művészt. Ennél nagyobb teret szentelt a dombormű szinte akadémiai akttanulmányokként ható alakjainak a kidolgozására. A kompozíció kialakításában kétségkívül itáliai úti élményei is közrejátszottak: Donner 1729-ben járt Velencében, és talán Rómába is eljutott. Szőcs Miriam

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk