| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1675 körül |
| Tárgytípus | szobor |
| Anyag, technika | bronz |
| Méret | 28 × 39 × 21 cm |
| Leltári szám | 59.3 |
| Gyűjtemény | Régi Szobor Gyűjtemény |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Második emelet, Európai szobrászat 1350-1800, 2. terem |
Elsősorban a művei után készült kisbronzoknak köszönhető a flamand származású firenzei szobrász, Giambologna tizenhatodik-tizenhetedik század folyamán is töretlen népszerűsége. Tanítványai és munkatársai generációkon keresztül őrizték a mester modelljeit, amelyeket kisebb-nagyobb változtatásokkal időről-időre újra és újra bronzba öntöttek. Damiano Capelli egyike volt azoknak, aki az akkor már a mester halála utáni harmadik nemzedék alatt is virágzó egykori Giambologna műhelyben kezdte a pályáját. Életéről csak keveset tudunk. Filippo Baldinucci, az olasz barokk művészek életrajzírója, gyakorlott bronzöntőként emlékezik meg róla. Mielőtt önálló műhelyt nyitott, Ferdinando Taccánál dolgozott, aki apját Pietro Taccát követte Giambologna Borgo Pinti-beli műhelyében. Capellitől mindössze öt szignált mű maradt ránk, valamennyi rendkívül magas színvonalon kivitelezett kisbronz; közülük négy vadászjelenetet ábrázol és köztük találhatók a budapesti kisbronzok variánsai is (Alain Moatti Collection, Paris).
Capelli vadászat kisbronzainak egyes részletei, az ágaskodó és vágtató lovak, a vaddisznó és a szarvas hasonló formában már Giambologna, majd Pietro és Ferdinando Tacca művein is feltűntek, de a vadászatjeleneteket a Medici család körében közkedvelt vadászatok is ösztönözhették. Capelli kortársa, Stefano della Bella a Mediciek megbízásából egy teljes rézkarcsorozatot szentelt a témának. De nemcsak a vadászatok hathattak inspirálóan a kisbronzokra, hanem a Firenzében ugyancsak népszerű állatviadalok is, melyek a toszkán város valamennyi jelentősebb ünnepén elmaradhatatlan eseménynek számítottak. Ekkor a legtöbbször korántsem harcias, rémült állatokat a közéjük rontó, dárdával vagy karddal felfegyverzett lovasok igyekeztek küzdelemre bírni, akik az egzotikus hatás fokozására nemegyszer a budapesti kisbronzokon is látható keleties ruhát öltöttek, ezzel is emelve a barbár látványosság fényét.
Szőcs Miriam
Balogh, Jolán, Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der bildenden Künste in Budapest, IV – XVIII. Jahrhundert: 1. Textband Bd. 1, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, 180. o., 242. sz., 293.
Pope-Henessy, John, “Italian sculpture – Budapest and Paris”, Apollo 102.161-166 (1975), 474-475 o.
Szmodisné Eszláry, Éva, A Régi Szoborgyűjtemény kincsei, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 61. o.
Szmodisné Eszláry, Éva, The treasures of the Old Sculpture collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 61. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
