Szolgaszobor

A kis figura modern hamisítvány, amely az óegyiptomi szolgaszobrocskák egy konkrét típusát, az írnokot jeleníti meg. A szolgaszobrocskák a kései Óbirodalomtól a Középbirodalom első feléig terjedő időszak elittemetkezéseinek jellegzetes sírmellékletei voltak. Egyénileg vagy csoportokba rendezve megidézték a hétköznapi élet változatos munkafolyamatait, ily módon mágikusan gondoskodva a sírtulajdonos túlvilági szükségleteiről, s egyúttal mentesíthették is az elhunytat a másvilágon rá váró munkakötelezettségek alól. Az írnok szolgaszobor először az Első átmeneti kor magtármakettjeiben jelent meg, a korai Középbirodalom idejére azonban az inspekciós jelenetek jellemző karakterévé vált. Ott láthatjuk a különféle műhelyekben, amint ülve vagy maga alá húzott lábakkal kuporogva gondosan számba veszi, ölére fektetett írótáblájára szorgosan feljegyzi a megtermelt javakkal kapcsolatos számadatokat.
Ezt a jellegzetes testtartást utánozza a budapesti írnokszobrocska is, melynek testét egyetlen fadarabból faragták ki, karjait pedig csapolással rögzítették törzséhez. Szuggesztív, figyelő tekintetét fehérre festett, feketével kihúzott szemének köszönheti. Könyökben behajlított jobb karját felemeli; mára elveszett íróvesszőjét (tulajdonképpen íróecset) egykor a mutató- és hüvelykujja között tartotta. A lábak és az altest alkotta hasábszerű bázishoz faszeggel egy írótáblát erősítettek, amelyet az alak bal keze alulról is megtámasztott. A has magasságában húzódó vízszintes, mély bevésés szintúgy a tábla tökéletes és biztos illeszkedését biztosította. Magát a hieratikus felirattal ellátott írótáblát – mely egy eredeti, nagyobb középbirodalmi írótáblából kifűrészelt töredék, hátoldalán a hamisító festette értelmetlen jelutánzatokkal – a szobrocskáról leválasztották, és önálló tételként szerepel a múzeumi nyilvántartásban (EGY_51.2197).
Az elnyűtt, ódon megjelenés elérése érdekében a stukkóval borított faszobrot okkerszínűre és foltokban téglavörösre festették. Bármennyire ügyes volt is azonban készítője, a darab egyes stílusjegyei, mint például a fülcimpákat szabadon hagyó zsákparóka, a támasztékul szolgáló bal kar helyzete vagy az írótábla hátoldalának értelmetlen felirata, egyértelműen arra utalnak, hogy a szobrocska modern hamisítvány. További érdekessége, hogy a darab korábban Sigmund Freud bécsi gyűjteményéhez tartozott. Legközelebbi párhuzamai, két írnokszobor ugyanabból a hamisító műhelyből, jelenleg is megtekinthetők a londoni Freud Museum kiállításán.