Szolgaszobrocska

Az Óbirodalom második felétől a korai Középbirodalom koráig tartó időszakban a rendszerint kis méretű fából készült makettek és szobrocskák az előkelő temetkezések jellegzetes mellékletei voltak. Háromdimenziós voltukban mintegy kiegészítették a sírkápolnák falain is megörökített munkafolyamatok széles repertoárját. A tevékenységek között szántással, kenyérsütéssel, sörfőzéssel, szövéssel vagy téglavetéssel is találkozunk; innen ered a szolgaszobor elnevezés. A szobrocskák megjelenését és elterjedését kétféleképpen is magyarázhatjuk. Egyrészt a különféle munkák által megtermelt javak mágikus módon a halott szükségleteinek kielégítését szolgálták a másvilágon, másrészt mentesíthették az elhunytat a túlvilági munkakötelezettség alól.
A bal lábával kilépő nő szobrocskája úgynevezett áldozatvivő alak, mely típus az Óbirodalom korában, a 6. dinasztia idején jelent meg. Okkersárgára festett sudár testén térdig érő, fehér köpenyruhát visel, melynek pántja bal vállán húzódik át, míg jobb keblét fedetlenül hagyja. A mellbimbót fekete rozettás festéssel hangsúlyozták. Hosszú, vállra fekvő, fekete parókát visel. Jellegzetes, szuggesztív tekintetét nagy, tágra nyílt, vastagon kihúzott szemének köszönheti. A szobor törzsének bal oldala, illetve hátrésze súlyosan rongálódott. A karok hiánya ellenére mind a váll helyzete, mind a lapos fejtetőn látható csaplyuk egyértelműen arra utal, hogy fején eredetileg egy bal kezével megtámasztott kosarat cipelt. Ismert párhuzamok alapján a szobrocska a korai Középbirodalom sírművészetének példája.