Szolgaszobor

Előrehajló nőalakot ábrázoló, szépen megmunkált, festett fa szolgaszobrocska. A szolgaszobrocskák a kései Óbirodalomtól a korai Középbirodalom idejéig tartó időszakban az előkelők temetkezéseinek jellegzetes sírmellékletei közé tartoztak. A maguk háromdimenziós voltában változatos munkafolyamatokat jelenítettek meg, s az általuk termelt javak mágikus módon az elhunyt szükségleteinek kielégítését szolgálták a másvilágon.
Az itt látható nőalak lábai térdben enyhén behajlanak, karjai, melyeket egykor csapolással rögzítettek a törzshöz, hiányoznak. Bár a stukkóbevonat az eredeti festéssel együtt szinte teljesen lekopott, annyi mégis megállapítható, hogy fején fehér kendőt, testén térden alul érő, szintén fehér, pántos köpenyruhát visel. Fehérre festett szemei körvonalát feketével húzták ki, bal lábfején ugyancsak halvány fekete festéssel jelölték az ujjakat. A karok hiánya ellenére szinte bizonyos, hogy a szobrocska egy pék- vagy sörfőzőműhelyben dolgozó asszonyt jelenít meg. Az ókori Egyiptomban a kenyérsütés és a sörfőzés technológiailag szorosan egymáshoz kapcsolódott, lévén a kenyértészta a sörkészítés egyik alapanyagaként is szolgált. Az egyes munkafázisokat sírképeken, illetve pékségeket, sörfőzdéket mintázó modelljelenetek formájában egyaránt megörökítették. Az általuk nyújtott párhuzamok tükrében a nőalak eredetileg vagy egy derékmagasságú foglalatba illesztett kézimalom, vagy egy sörkészítés során használt, nagy méretű fermentáló edény fölé hajolt.