Szolgaszobrocska

Az Óbirodalom második felétől a korai Középbirodalom koráig tartó időszakban a rendszerint kis méretű fából készült makettek és szobrocskák az előkelő temetkezések jellegzetes mellékletei voltak. Háromdimenziós voltukban mintegy kiegészítették a sírkápolnák falain is megörökített munkafolyamatok széles repertoárját. A tevékenységek között szántással, kenyérsütéssel, sörfőzéssel, szövéssel vagy téglavetéssel is találkozunk; innen ered a szolgaszobor elnevezés. A szobrocskák megjelenését és elterjedését kétféleképpen magyarázhatjuk: egyrészt a különféle munkák által megtermelt javak mágikus módon a halott szükségleteinek kielégítését szolgálták a másvilágon, másrészt mentesíthették az elhunytat a túlvilági munkakötelezettség alól.
A fehér kötényt viselő, álló szakállas férfiszobor a munkajelenetek központi alakját, a munkásokat irányító felügyelőt jeleníti meg. Testét a szokásoknak megfelelően vörösre festették, haját, mely a fülét is eltakarja, szemöldökét, szeme körvonalát és szakállát fekete festéssel jelezték. Vékony, nyúlánk termetével a szokásoknak megfelelően valószínűleg a jelenetet alkotó munkások hada fölé magasodott. Méltóságát nemcsak a bal karjával magához szorított fehér írótábla jelképezte, hanem az eredetileg a jobbjában tartott, már elveszett hivatali jelképe, a herep-jogar is. Stílusjegyei alapján a korai Középbirodalom korára keltezhető.