Szolgaszobor

A kis méretű, ülő vagy kuporgó férfialakot mintázó, fából faragott figura az óegyiptomi szolgaszobrocskákat idézi, melyek az Óbirodalom végétől a Középbirodalom első feléig tartó időszakban az előkelő temetkezések jellegzetes sírmellékleteinek számítottak. Önmagukban vagy csoportosan, nemritkán magtárakat és műhelyeket mintázó makettek tartozékaiként, a maguk háromdimenziós voltában mintegy kiegészítették a sírkápolnák falain is megörökített munkafolyamatok széles repertoárját, ekképpen mágikus módon gondoskodva a sírtulajdonos túlvilági szükségleteiről.
A szobor ép és teljes, noha erősen lekopott felületét apróbb sérülések tarkítják. A figurát korábban egy pékséget vagy sörfőzdét megidéző maketthez készült, kenyértésztát gyúró férfiként határozták meg. A karok ugyanakkor ennél a típusnál szabadon, a testen túlnyúlva végződnek, a kenyértésztát pedig alátétével vagy edényével együtt külön formázták meg és helyezték el az emberalak előtt. Ezzel szemben jelen szobrocska párhuzamosan, ferdén előrenyújtott karjai a hasábszerű altest elülső részéhez (a térdhez vagy a comb felső részéhez) csatlakoznak, méghozzá folytatólagosan, illesztés nélkül. Stílusjegyei alapján a férfialak sokkal inkább egy hajómodell evezőslegénységének egyik tagja lehetett. A fa hajómodellek már az óbirodalom második felétől népszerű temetkezési mellékletnek számítottak, és a szabad utazás lehetőségét biztosították az elhunyt számára a túlvilágon. A hajó két oldalán padokra vagy közvetlenül a fedélzetre ültetett evezősfigurák alakját némelykor szinte végletesen leegyszerűsítették: egyes esetekben még a karokat is mellőzték, így alig tekinthetők többnek, mint egy fejjel megkoronázott háromszög vagy kocka alakú test. Ismertek példák, amikor a kezekről éppúgy hiányzik az evezőszár beillesztésére szolgáló furat, mint a budapesti szobrocskáéról; ilyenkor az evezőket a figurákhoz támasztva vagy a hajó oldalához rögzítve helyezték el. Mindemellett a budapesti szobrocskát teljes egészében egyetlen fadarabból faragták ki, beleértve a karokat is, melyeket viszont az óegyiptomi szolgaszobrocskáknál rendszerint csapolással rögzítettek a törzshöz. A bázis aljáról hiányzik továbbá a szokványos, ókori csapolásra utaló furat vagy faszeg. Tekintettel arra, hogy a szolgaszobrocskák természetüknél fogva a gyakran hamisított műtárgyak közé tartoznak, az eltérő technológia legalábbis kétségeket ébreszt a tárgy eredetiségét illetően.