Szolgaszobor

Egyik lábával kilépő, enyhén előredőlő férfit ábrázoló fa szolgaszobrocska. Téglavörös testén térd alá érő fehér kötényt visel; haját, szemöldökét, a szemek körvonalát, valamint az állat szegélyző szakállat feketével festették meg. Egykor a törzshöz csapolással rögzített karjai ma már hiányoznak. Ez a szobortípus az Óbirodalom végétől a Középbirodalom közepéig tartó időszakban az előkelő temetkezések jellegzetes sírmellékletei közé tartozott. A kis méretű figurák önmagukban vagy csoportosan a földeken, magtárakban vagy különféle műhelyekben zajló munkafolyamatokat jelenítették meg, az általuk termelt javak pedig a sírtulajdonos túlvilági szükségleteinek kielégítését szolgálták. Az Óbirodalom korát követően a tömeggyártásra való áttérés a szolgaszobrocskák formavilágának fokozatos leegyszerűsödését vonta maga után: az egyedi, finom részletek megmintázása helyett általánosságban a gyorsan és könnyen megfaragható, sokféleképpen felhasználható, sablonszerű formákra helyeződött a hangsúly. Ezt a tendenciát példázza jelen szobrocska is vékony, hasábszerű törzsével és kiszélesedő csípője alatt rombusz alakban elkeskenyedő lábaival, melyeken csupán egy mély, függőleges bevágás jelzi azok viszonylagos helyzetét. A szabvány testformából változatos munkásfigurák készülhettek attól függően, hogy a törzshöz milyen karokat illesztettek. Mindez azonban fordítva is igaz: a végtagok hiányában nem állapítható meg pontosan, a férfialak milyen tevékenységet is végzett. A korábbi tulajdonos feljegyzései szerint a figura Médumból származik, de hasonló szolgaszobrocskák elsősorban Szedment temetőjéből és néhány más közép-egyiptomi lelőhelyről ismertek.