Sziklás táj kovácsműhellyel (Menekülés Egyiptomba) Herri met de Bles

Németalföldön a művészettörténet által világtájnak elkeresztelt tájképfajtát találjuk a műfaj máig ívelő karrierjének kiindulópontján. Meghonosítójának, Joachim Patiniernek világ- vagy panorámatájai a teremtés művében a Teremtőt dicsőítik, vagyis erős vallásos, panteisztikus töltettel bírtak. Ez a tartalom már első követőinek munkásságában elhalványult. Herri met de Bles egyike ezeknek a követőknek, egyike a mestereknek, akik egyfajta szórakoztató műfajjá tették a tájképet. A Tájkép vaskohóval mikrokozmoszába sok minden belefér, és a néző feladata, vagy inkább játéka, hogy komótos szemrevételezéssel a nagyszámú apró-cseprő motívumot leltározza magában. Könnyen lehet, a kompozíció jobb oldalán ábrázolt menekülő Szent Családra utoljára bukkan rá. Ha főhőse így nincs is a képnek, főtémája azért van: az előtérbeli kemencék, kovácsműhely és vízikerék a körülöttük sürgölődő alakokkal egy vaskohó tartozékai. Ennek érdekfeszítő látványával csak a mesébe illő szikláké vetekszik. A játék része, ha tetejükön a zergéket és a várkastélyokat, egyikük oldalán meg a baglyot észrevesszük. Utóbbi annyira visszatérő szereplője Bles képeinek, hogy ferrarai működése alatt a festő megkapta a Bagoly – Civetta – becenevet. A tájkép fő rendező elve az elő-, közép- és háttér hangsúlyos megkülönböztetése: barna az előtér, zöld a középtér és halványkék a háttér uralkodó tónusa. A madártávlati felülnézetet és a szembenézetet a három fő színtónusra alapozott dekoratív séma foglalja egységbe.
© Tátrai Vilmos