| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 18. század |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 76 x 60 cm |
| Leltári szám | 6400 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A mantovai Giuseppe Bazzani teljes jogú tagja a rokokó művészek családjának. Ecsetje fürgén jár, fényei opálosan derengenek, festéke mintha lefújható hímpor volna, képei csupa lebegés, iramló könnyűség, hamvas frissesség. Ettől mindjárt a szellemi tartalom is súlyát és komolyságát vesztené? Ez a sejtelmes olvadékonysággal megfestett kép az ellenkezőjét látszik tanúsítani. A szűk képkivágatnak köszönhetően mindkét szereplő arcát közvetlen közelségből vehetjük szemügyre. A látomásban részesülő Teréz lehunyt szemmel, aléltan hanyatlik hátra, imára kulcsolt keze elernyedőben. Az androgün angyal szenvedélyes odaadással részesíti őt az isteni szeretet kegyelmében, a nyílvesszőt lazán tartva, szerelmes gyengédséggel gyönyörködik az apáca önkívületében. Óhatatlanul is eszünkbe jut a téma klasszikus megfogalmazása a 17. század közepéről: Gianlorenzo Bernini szoborcsoportja a római Santa Maria della Vittoria templomban. Az olasz barokk szobrász-zsenije – anélkül, hogy ezzel kortársaiból megütközést váltott volna ki – a misztikus bódulatot csúcspontjához érő szerelmi gyönyörként jelenítette meg. Nem tudjuk, Bazzani látta-e egyáltalán Bernini alkotását, de a lélek vallásosan túlfűtött állapotát, ha nem is a szobrászéval egyenlő nyíltsággal, ő is félreismerhetetlen erotikus töltettel vetíti elénk: a Szent Teréz önvallomásában leírt dárda Cupido nyilává válik. Mindenképpen több ez frivol játéknál: a lélek rejtelmekkel teli zugainak fürkészése, Teréz látomásos élményének együttérző megidézése.
©Tátrai Vilmos
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 48. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
