Szent Márton és a koldus Gaetano Gandolfi

A bolognai Settecento sokoldalú és igen jelentős mestere volt Gaetano Gandolfi, akinek testvére, Ubaldo és fia, Mauro is az élvonalbeli művészek közé tartozott. Gaetano egyaránt sokat merített a Bolognában Annibale Carraccival kezdődő klasszicizáló barokk hagyományaiból és a velencei későbarokk stílusváltozataiból. Ennek az olajvázlatnak is velencei az előképe: Gandolfi a szintén a Régi Képtárban őrzött, Szent Jakab legyőzi a mórokat témájú Tiepolo festményt, pontosabban az annak nyomán készült metszetet használta modellként. Hogy a metszet és nem maga a kép szolgált számára mintául, azt a képhez képest oldalfordított kompozíció tanúsítja. Az olajvázlatot a könnyedség, a frissesség, a gyors és magabiztos kivitelezés megannyi jele teszi különösen vonzóvá. Az oltárkép, amelyhez készült, vagy nem került kivitelezésre, vagy nem maradt fenn. Baloldalt az evangéliumot író Szent Márkot látjuk, aki egy felhőre telepedett, a mártíromság pálmaágát tartó és a még magasabb régiók felé mutató angyallal áll transzcendens párbeszédben. Sokkal hangsúlyosabb a negyedik században Savariában (a mai Szombathelyen) született, majd Galliában élő, és római legionáriusként megtért Szent Márton alakja. Köpenyét már kettévágta, hogy egyik felét egy koldusnak adja. A későbbi tours-i püspököt leggyakrabban ebben a karitatív szerepben ábrázolták. A hol vastagon, hol hígan felvitt, többnyire meleg tónusú színek és a változó intenzitással felvillanó fények megragadó vitalitással telítik az eleve mozgalmas kompozíciót.

©Tátrai Vilmos