Spártai bronz hydria (víztároló edény)

A budapesti bronz hydria az archaikus kori görög fémművesség jelentős emléke. A vázaforma, a plasztikus díszítőelemek és az edény technikai jellegzetességei alapján bizonyos, hogy a görög poliszvilág valamelyik nagy művészeti központjában készült, minden bizonnyal még a Kr. e. 7. században. Készítésének pontos helye és ideje nehezen meghatározható.
Athén, Korinthos, Argos és Samos mellett a korszak egyik legfontosabb bronzműves központja Spárta volt, ahol legkésőbb a Kr. e. 7. század utolsó évtizedeitől egészen a 6. század végéig nagy mennyiségben készítettek bronz tárgyakat ember és állat alakú plasztikus díszekkel. Az itteni bronzművesség különösen fontos ága volt az edények, főként a nagyméretű, díszes tároló- és keverőedények (hydriák és kratérok) készítése. Ezek a tárgyak elsősorban kivitelre készültek, így számos spártai bronzedény ismert a korabeli tengerentúlról, azaz a Mediterráneum és Európa távolabbi, esetleg nem görög népességű vidékeiről, például Itáliából is. A Spártától legtávolabb előkerült, minden valószínűség szerint onnan származó bronzedény a magyarországi Ártándon, egy szkíta fejedelmi sírban talált hydria (őrzési helye: Magyar Nemzeti Múzeum), amelyet ma a spártai bronzművesség jellegzetes, korai, még a Kr. e. 7. századra keltezhető alkotásának tartanak. Sok jel vall arra, hogy az ártándi hydria egy egész sorozat hasonló spártai bronzedény kiindulópontjának tekinthető, és arányaiban, formájában nagyon közel áll a Szépművészeti Múzeum ismeretlen lelőhelyű vázájához, amely azonban talán korábbi lehet nála.
A váza függőleges fülét plasztikus ábrázolások díszítik: felül, a váza pereménél két emberi fej, alul, a fül alsó részén két kígyótól körülvett oroszlánfej. A plasztikus részletek, főleg a női (?) fejek típusa a Kr. e. 7. századi görög szobrászat jellegzetes hagyományához, az úgynevezett daedalikus formanyelvhez kötődnek, míg a fül alját díszítő állati motívumok a végleges kifejezési formát kereső kísérletezés szakaszára utalnak. A későbbi spártai bronzedényeken gyakran és rutinosan megjelenített oroszlánoknak itt olyan változatát látjuk, amelynek esetlegességei, kiforratlan arányai és formái szintén a konvencionális minták hiányáról árulkodnak.
Az archaikus kori emlékek lelőhelyei jól mutatják, hogy számos városban működtek hasonló tárgyakat készítő, ám egymástól független, sőt, láthatóan egymással vetélkedő műhelyek. Az egyes központok, közösségek mind a használati tárgyak, mind a művészi ábrázolások formavilágában saját, sokszor ma is jól felismerhető stílusváltozatot alakítottak ki, ami lehetővé teszi, hogy a kutatók gyakran stílusvonásaik alapján határozzák meg az egyes tárgyak készítési helyét. Technikai részletei alapján a hydria minden valószínűség szerint Spártában készült, az emberfejek stílusának vizsgálata során viszont felmerült, hogy a szobrászati előképek talán a samosi művészetben keresendők. Jól ismert Spárta és Samos szoros politikai és kulturális kapcsolata a kora archaikus korban, így jogos feltételezésnek tűnik, hogy a spártai bronzművesség születésében samosi mesterek is szerepet játszottak.

BENCZE ÁGNES szövege nyomán