En
Vissza a találatokhoz

Settimia Jacovacci (?) képmása Tiziano Vecellio

Alkotó

Tiziano Vecellio Pieve di Cadore, 1485/1490 körül – Velence, 1576

Kultúra itáliai
Készítés ideje 1545 körül
Tárgytípus festmény
Anyag, technika olaj, nyárfa
Méret

80 x 61,5 cm

Leltári szám 4213
Gyűjtemény Régi Képtár
Kiállítva Szépművészeti Múzeum, Első emelet, Európai művészet 1250-1600, XXI. terem

Ez a női portré, amelynek hátoldalán a megrendelőjének liliomos pecsétje látható, a Farnese gyűjtemény 1680-as pármai leltárában pontos leírással Tiziano festményeként szerepel. A római Farnese palota 1644. évi leltára pedig a művészen kívül a modellt, Settimia Jacovaccit is megnevezi. Ő egyike azoknak a szépségükről híres római asszonyoknak, akikről Alessandro Farnese bíboros az 1540-es években arcképeket készíttetett, és akikhez az udvari költőivel dicsőítő verseket íratott. Ennek a korszaknak divatos római öltözete a fekete ruha és az avarszínű kendő. Az Urbinói Venus szépségideálját idézi a bájos, félreforduló fej, amelyhez a kendőt tartó elegáns kézmozdulat méltóságot társít. Noha a 20. század első harmadában igen tekintélyes kutatók érveltek amellett, hogy a festmény Tiziano alkotása, és ezt támasztották alá a Farnese-leltárak is, az 1935-ben Velencében rendezett Tiziano kiállítást követően több művészettörténész is kétségbe vonta a mestermeghatározás helyességét. Komolyan vehető alternatív javaslat nem hangzott el, és bár a máig legalaposabb Tiziano-monográfia szerzője a reneszánsz portréművészet kimagasló alkotásai közé sorolta a képet, mégis meghagyta a névtelenségben. A 2017-ben elvégzett restaurálás azonban festői finomságok egész sorát tárta fel, miáltal az ábrázolás tizianói természetessége és eleganciája teljesen nyilvánvalóvá vált. Minőség, stílus és dokumentumok egy irányba mutatnak: nem maradt okunk kétségbe vonni a reneszánsz velencei festőfejedelmének szerzőségét.

© Tátrai Vilmos

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk