Saul megtérése Denys Calvaert

Saul, a későbbi Pál apostol, Tarsusban született és felnőttként ádáz harcot folytatott az első keresztény közösségek ellen. A képen látható jelenetet, amelynek előzménye, hogy Saul elindult egyik keresztényüldöző útjára, az Újtestamentum (Apostolok cselekedetei, 9,1-5) így beszéli el: „Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.” Megvakulva a látomástól, Sault társai Damaszkuszba vezették, ahol Ananiás visszaadta látását, megkeresztelte, és elküldte, hogy az új hitet hirdesse.
Leszámítva a jobb kar tartását, ez a földre eső és ég felé tekintő figura egy ókori mintakép nyomán készült: ez pedig egy Kr.e. a 3. században készült görög szobor, a Sebesült gallus római másolata, amely Domenico Grimani kardinális hagyatékával 1523-ban a velencei köztársaság tulajdonába került. A festő erős régészeti ambíciótól fűtve, aprólékosan ábrázolja egy római katonatiszt ruházatának minden részletét. Az erőteljes plaszticitással modellált főalak az előtér nagy részét kitölti, de az égi fényből jut azért Szent Pál menekülő lovára és megriadt társaira is. Mind a kompozíció egyfajta mesterkéltsége, agresszivitása, mind a csiszolt felületek és a fémesen fénylő színek – borvörös, citromsárga, halványzöld, sápadt lila – jellegzetesen manierista stíluselemek.

Tátrai Vilmos©