En
Vissza a találatokhoz

Saul letépi Sámuel köpenyét Simone Brentana

Alkotó

Simone Brentana Velence 1656 – 1742 Verona

Kultúra itáliai
Készítés ideje 1710–1715
Tárgytípus festmény
Anyag, technika olaj, vászon
Méret

175 × 270 cm

Leltári szám 95.3
Gyűjtemény Régi Képtár
Kiállítva Szépművészeti Múzeum, Földszint, Barokk Csarnok

A 18. század második évtizedére tehető képen egy ritkán ábrázolt ótestamentumi jelenetet látunk. Sámuel próféta, aki Izrael első királyát, Sault felkente, tudtára adta Saulnak, hogy az Úr elégedetlen bosszúhadjáratával Izrael ősellenségei, az amalekiták ellen, nem tekinti azt teljesnek és kellően kíméletlennek. Saul hiába könyörgött a próféta, és így az Úr bocsánatáért, „Sámuel sarkon fordult és menni készült: De Saul megragadta köpenye szélét, úgyhogy leszakadt. Így szólt hozzá Sámuel: Így szakítja el tőled az Úr a mai napon Izrael királyságát, és másnak, nálad különbnek adja” (Sámuel I. 15, 25-28). A velencei származású, de főként Veronában dolgozó festő képe jól szemlélteti, hogy egy ízig-vérig barokk festő miként stilizál színházi jelenetté, és tölt meg zengzetes retorikával egy olyan cselekményt, amelynek köznapi tartalma a lelki felindulás és a nyers erőszak. Sámuel próféta, mint felrepülni készülő sas a szárnyait, tárja szét hatalmasan karjait, robusztus figurája az isteni akarat mindenhatóságának jelképévé válik, félig leszakított sárga köpenyén égi fény lobban. Saul alakja, bármily fenséges is az öltözete, a tehetetlen harag és kétségbeesés megszemélyesítője, a mellékalakok pedig igazi statiszták, szemlélői, nem részesei az eseménynek. A látványos, teátrális összhatásban fontos szerephez jut a mintás szőnyeg, a királyi ruha hermelinje, rózsaszínje, kékje és egy jókora párna élénk vöröse, de a központi motívum mindenképp Sámuel, vagyis az isteni akarat diadala marad.

©Tátrai Vilmos

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk