Salome Francesco Rustici (Il Rustichino)

Könnyen hihetnénk, Juditot látjuk a nagyméretű festményen, amint az éjszaka leple alatt, Holofernész fejével elhagyja az asszír tábort, és szolgálója kíséretében Betuliába igyekszik. Vélekedésünket még az sem ingatná meg, hogy a kendővel fedett fej tálon nyugszik, hisz vannak rá példák, hogy a levágott fejet tartó tál Salome ikonográfiájából átkerül Judit ábrázolására. Biztossá csak akkor válik számunkra, hogy a tényleges főszereplő itt Salome, amikor baloldalt egy kövön megpillantjuk Szent János keresztjét, valamint a fogságára és kivégzésére emlékeztető láncot. Ha így van, akkor a fáklyát tartó asszonyt talán a bűntett kitervelőjével, Heródiással azonosíthatjuk. Rustici kompozíciója tehát igencsak látványos példa két olyan ószövetségi, illetve újtestamentumi cselekmény formai közelítésére, amelyek tartalmukban teljesen eltérőek egymástól.
Az alakok életnagyságúak, ami segít szorossá tenni a kép és a néző közötti kapcsolatot. A fáklya fénye az éjszaka sötétjében nem kevésbé fontos hatáselem. A Caravaggio-követők egy csoportja a fényforrást is feltüntető mesterséges világítást műveik dramaturgiájának központi eszközévé avatta. Közéjük tartozott Gerrit van Honthorst holland festő is, aki közel egy évtizedes itáliai tartózkodása idején készült gyertya- és fáklyafényes éjszakai jeleneteiről a Gherardo delle Notti becenevet kapta. A sienai Rustici művészetére, bizonyság rá épp ez a mű is, Honthorstnak ezek a képei nagyobb hatást gyakoroltak, mint magának Caravaggiónak az alkotásai.

©Tátrai Vilmos