| Készítés ideje | Kr. u. 1. század vége – Kr. u. 2. század első fele |
|---|---|
| Tárgytípus | mécses |
| Anyag, technika | negatív formából készült, agyag |
| Méret | magasság: 2,3 cm, hosszúság: 7,4 cm |
| Leltári szám | 50.1146 |
| Gyűjtemény | Antik Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A kerek olajlámpás alacsony talpkorongon áll, vállát körbefutó tojássorminta, tányérját (discusát) domborműves jelenet díszíti. Testén két nyílás látható: a tányéron lévő kisebb lyukon át töltötték be az olajat, míg az orr végén az égőnyílás az olajba mártott kanóc kivezetésére szolgált. A fazekas a lámpást nem korongon, hanem két terrakotta vagy gipsz negatív forma segítségével készítette, amelyekbe belesimította az agyagot, majd az így megformált alsó és felső részt egymáshoz illesztette.
A mécsesek a római kor talán legjellemzőbb tárgytípusai voltak, nagy mennyiségben, sorozatban gyártották őket, a legváltozatosabb formákban. Discusukat a hétköznapi életből vagy a mítoszok világából vett különféle jelenetekkel díszítették. Ezen a darabon egy kétalakos kompozíció figyelhető meg: egy vadászkutya menekülő szarvasra támad.
A római császárkorban a vadászat az elit kedvelt időtöltése volt, de a katonai kiképzésben is fontos szerepet kapott, így nem meglepő, hogy ábrázolása népszerű a korabeli művészetben. A mécseseken vadállatokkal (oroszlán, vadkan, szarvas, nyúl) és vadászkutyákkal egyaránt találkozunk, hol önmagukban, hol hajtás közben. Magát a vadászt ritkábban ábrázolták – ha megjelenik, alakjában gyakran valamely mitikus vadásztörténet szereplőjét (például Artemiszt vagy Meleagroszt) ismerhetjük fel.
Bodnár Csaba
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
