Pietà Giovanni Martino Spanzotti

A lándzsa nyitotta oldalsebre, gyakori séma szerint, a jobb kéz külön is ráirányítja a figyelmet. A szögtől átvert kezek igen hasonló tartását látjuk Spanzotti ivreai freskósorozatának Utolsó Ítélet jelenetén – ott az ítélkező Megváltót a szenvedő Krisztustól csak az ágyékkendőt felváltó palást különbözteti meg. A budapesti kép egyéni invencióval fokozza az ábrázolás hatásosságát: Krisztus Mária ölében ül ahelyett, hogy a szarkofágban állna, vagy a peremén ülne. A két fej egy irányba hajlik, és kifejezésben is egymáshoz hangolódik. Mária csendesen sirat, Jézus alakjából békesség árad. Mind az ikonográfiai újításhoz, mind az érzelmek tartózkodó bemutatásához Spanzotti az Alpokon túlról Piemontba érkezett mesterektől kapott ösztönzést. A finoman metszett arcvonások, a világos testszín leheletfinom árnyalása és az élesen megtörő ruharedők mind a franko-flamand kapcsolat tanúsítói, ugyanakkor a szabatos modellálás, az arányok természetessége és a kompozíció harmóniája mélyen az itáliai reneszánsz kultúrájában gyökereznek. Immár általánosan elfogadott vélemény szerint, pályájának indulásakor, az 1470-es években Giovanni Martino Spanzottinak alkalma volt megismerkedni a ferrarai-bolognai reneszánsz egyik meghatározó egyénisége, Francesco del Cossa művészetével. Az 1490 tájára tehető budapesti kompozíciónak két további változata ismeretes: sajátkezű verzió látható a Sommariva Perno melletti Cuore Immacolato di Maria templomban, és műhelyváltozatot őriz az Angyalvár gyűjteménye.

© Tátrai Vilmos