Párkánytöredék Pilisszentkeresztről

A palmettafüzérrel díszített, negyedhengertagos párkánytöredék feltehetően a mai Pilisszentkereszt település külterületén fekvő, 11. században létesített királyi udvarház kápolnájához tartozott. A kőtöredéket a 20. század elején az erdészház istállójának a küszöbköveként használták Pilisszentkereszten, innen került 1913-ban a pilisszentkereszti iskolába, majd először a Magyar Nemzeti Múzeumba, onnan a Szépművészeti Múzeumba (1936–39), s végül, a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményébe (1974).
A kőfaragvány két rövidebb oldala törött, hátoldala durván faragott, alján és tetején elnagyolt illesztési felület látszik. Az alj és a homlokoldali díszítés között tagolatlan derékszögű visszametszés húzódik. A hasáb alakú faragvány elülső, negyedhengertagos oldalát két sorba rendezett palmetták díszítik, melyeket felül keskeny, enyhén előreugró perem zár le. A mélyített háttér előtt egymással összefonódó palmettadísz felső sorát hétágú, alul indagyűrűvel összefogott palmetták alkotják (három egész és egy töredékes), melyeket íves, a palmetták lefelé hajló, alsó leveleiben végződő indák kötnek össze egymással. Az alsó sort a töveiknél szintén összefogott, egymás felé forduló levelekből álló félpalmettasor (kettő egész, kettő csonka) alkotja, míg a félpalmetták közepéről váltakozó állású hármas levelek nyúlnak fel, és fonódnak rá a felső palmettasort összekötő indákra. A palmettákat mindkét sorban kettős vájattal alakították ki, amíg azonban a felső sor palmettáit finomabb faragás jellemzi, addig az alsó sor levelei elnagyoltabbak.
A pilisi romterületről előkerült további kőfaragványok (többnyire párkány- és tagozattöredékek) ugyanezt, vagy ennek a kétsorba rendezett kompozíciónak a kisebb módosításokkal kialakított változatait mutatják, és bár rendkívül töredékes formában, de a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményében található másik pilisszentkereszti palmettás párkánytöredéken (ltsz. 95.2M) is jól kivehető a nagyobb darabon teljes egészében tanulmányozható kétsoros palmettakompozíció egy változata.
Maga a kétsoros palmettadíszítés a 11. századi magyarországi kőornamentika egyik legjellegzetesebb eleme. A pilisszentkereszti töredékeken megjelenő palmettamotívum legközelebbi magyarországi párhuzamai a Gizella királyné által megkezdett (második) veszprémi székesegyházból, valamint másodlagos felhasználásból Sződről, eredetileg feltehetően az I. Géza király alapított váci székesegyházból (mindkettő többek között a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményében, az előbbi leltári száma: 53.581, az utóbbié: 54.320-54.321), illetve Tihanyból, Szekszárdról és Dombóról ismertek. A pilisszentkereszti faragvány a veszprémi és a sződi faragványok által képviselt fejlődési sor köztes állomását jeleníti meg. E kétsoros palmettás frízkompozíció legközvetlenebb külföldi analógiája –a korábbi bizánci példák mellett– a lundi (Svédország) székesegyház nyugati kapujának egyik bélletívén tűnik fel. Ez a kevés számú külföldi példa, illetve a magyarországi előfordulások relatíve nagy száma, valamint az ezek közt kimutatható stiláris kapcsolatok egyaránt arra utalnak, hogy ez a kompozíciós típus magyarországi sajátosságnak lehetett.
A pilisi töredékek, s ezáltal a pilisi királyi kápolna építési idejét is elsősorban a kétsoros palmettamotívumok egymáshoz viszonyított változatai és az azokból rekonstruálható fejlődési sor, illetve az egyes faragványok lelőhelyeinek az alapítási dátumai határozzák meg, ami alapján arra következtethetünk, hogy a pilisszentkereszti palmettamotívumos leletcsoport a 11. század középső évtizedeiben készülhetett.
Kutnyánszky Ildikó