Mózes az égő csipkebokor előtt Norbert Grund

Amint a Kivonulás könyvében olvasható, Mózesnek Hóreb hegyénél megjelent „az Úr angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban.” Mózes nem értette a csodás jelenséget „hogy a bokor ég, de nem ég el.” Miután az Úr parancsára levette saruját, ezt a kinyilatkoztatást hallotta: „Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene.” Az egész Ótestamentum egyik legünnepélyesebb szózata ez, amelynek felidézéséhez a jelenet ábrázolóinak többsége a drámai tartalom kifejezésének minden lehetséges eszközét bevetni igyekszik. Nem így a rokokó szellemiségében alkotó Norbert Grund, aki Istennek és embernek ezt a sorsdöntő találkozását ártatlan mesévé, idilli hangulatú, szépséges álommá varázsolja át. Laza ecsetjárással festett formái, színeinek kellemes harmóniája, a ködben feloldódó körvonalak a nézőt elbűvölő világot teremtenek. A festő könnyed magabiztossággal rendezi be a cselekmény színpadát, a kompozíció megszerkesztése semmivel sem kevésbé tökéletes, mint egy barokk vagy klasszicista műé. A képhez párdarab is készült Illés próféta a pusztában jelenetével, amelyet ma a karlsruhai Kunsthalle őriz. Grund Bécsben és Itáliában tanult, de 1751-től szülővárosában, Prágában telepedett le, ahol alig győzte kielégíteni a festményei iránt széles körben, így magyar földön is megmutatkozó műgyűjtői igényeket. Hogy stílusában mennyire domináns a szemnek, léleknek tetsző, szelíden gyönyörködtető díszesség, az is mutatja, hogy számos képe bútorok dekorálásának rendeltetésével készült.

© Tátrai Vilmos