| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | német |
| Készítés ideje | 1922 |
| Tárgytípus | kollázs |
| Anyag, technika | kollázs, papír |
| Méret | 220 × 160 mm |
| Leltári szám | K.72.2 |
| Gyűjtemény | Grafikai Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A 20. század egyik legizgalmasabb művészeti mozgalma, a dadaizmus a számos emigránsnak otthont adó Zürichben született, ezzel egyidőben New Yorkban, Berlinben és Párizsban is művészek sora kezdett hasonló szellemben dolgozni. A háború reakciójaként kibontakozó irányzat egyszerre üzent hadat a polgári értékeknek és a művészi konvencióknak, miközben az értelem és logika helyébe az irracionalitást és az intuíciót emelte.
Kurt Schwitters, miután csatlakozási kérelmét elutasították, formálisan sosem tartozott a mozgalomhoz, mégis a dadaista eszmék legkövetkezetesebb képviselőjévé vált. Merz képei és reliefjei – az elnevezést dadista gesztusként a “kommerz” szóból nyeste le – a legkülönfélébb talált tárgyakból összeállított, jobbára apró kollázsok; egyfajta “költészet a kukából”. Schwitters az utcán heverő fa- és vasdarabtól a kidobásra szánt rongycafaton, elhasznált borítékon és újságfoszlányon át a villamosjegyig szinte mindent felhasznált hozzájuk. Főműve, a hannoveri lakásának két szintjét betöltő, talált tárgyakból összeállított monumentális hulladék-szobor, a Merzbau (Merz-építmény) egy évtizeden át épült.
A vonatjegyből, csokoládépapírból, újság- és rongydarabkákból komponált, ötvenes számot viselő budapesti kollázst Schwitters 1922 őszén, a weimari nemzetközi dadista találkozón ajándékozta a kiváló magyar avantgárd művésznek, Bortnyik Sándornak. Játékos, vérbeli dadaista gesztussal egy kakaósdoboz szavatossági idejét jelző felirat részletével jelezte a művet: “März/Ap”.
Kárpáti Zoltán
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
