| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1476 körül (eredeti), 1870-es évek (gipszmásolat) |
| Tárgytípus | gipszmásolat |
| Anyag, technika | gipsz |
| Méret | 54 × 38,8 × 11,5 cm |
| Leltári szám | Rg.151 |
| Gyűjtemény | Régi Szobor Gyűjtemény |
| Kiállítva | Csillagerőd (Komárom), A humanizmus és a firenzei szobrászat, XV. terem |
A Mátyás királyt (1443—1490) és második feleségét, I. Ferdinánd nápolyi király lányát, Aragóniai Beatrixot (1457—1508) ábrázoló márvány domborművek az itáliai reneszánsz jelentős portréi közé tartoznak. A domborművek eredetileg a budai királyi rezidenciát díszíthették, mindemellett első írásos említésük csak II. Miksa (1527—1576) császár 1571. augusztus 20-án kelt levelében olvasható. A német-római császár és magyar király az akkor Északkelet-Magyarországon található domborműveket magához kérette. A portrék így Bécsbe kerültek, a császári gyűjteménybe, később a Kunsthistorisches Museum kollekciójának részét képezték. Csak 1933-ban jutottak vissza Magyarországra, az Ausztriával kötött egyezmény révén. A magyar történet- és művészettörténet-írás a portrékat csupán a 19. század közepén fedezte fel, a legkorábbi gipszmásolatok is ekkor születtek. A domborművet a büszttel bravúrosan ötvöző antikizáló portrék az uralkodópár emblematikus ábrázolásai. A művek alkotója feltehetően Benedetto da Maiano firenzei szobrász volt, és 1476 körül készülhettek, Mátyás és Beatrix házasságkötésének alkalmából.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
