Mária sírbatétele Vincenzo Civerchio

Az 1531-ben készült, két részből összeillesztett nagyméretű festmény egészen a 18. század végéig eredeti rendeltetési helyén, a cremai dőm Szűz Máriának szentelt kápolnájában volt. A templomból eltávolítva is még sokáig a lombardiai Cremában maradt, a helyi zálogház egyik termében helyezték el. Egy dokumentum már 1859-ben a festmény igen rossz állapotáról számol be, de restaurálására csak 2000-ben, a Szépművészeti Múzeumban került sor, hogy méltó módon lehessen kiállítani egy Milánóban rendezett, a lombard Cinquecento művészetének szentelt kiállításon. A képen látható témának csak igen kevés ábrázolása ismeretes. Szűz Mária temetésének történetét az Arany legenda (Legenda aurea) beszéli el hatodik századi apokrif iratok alapján. Eszerint a többi apostol kíséretében Szent Péter és Szent Pál vitték a ravatalon fekvő Máriát, hogy eltemessék Jozafát völgyében. Krisztus és Mária ellenségei arra készültek, hogy megtámadják a temetési menetet, megöljék az apostolokat, és elrabolják a holttestet. Amikor azonban a zsidó pap megérintette a holttestet, leszáradt a keze, társai pedig megvakultak. Csak miután a pap keresztényi hitvallást tett, nyerte vissza keze épségét, társai pedig látásukat. Túlzás lenne azt állítani, hogy a festői szemléletében konzervatív Civerchio teljességgel kiaknázta volna a témában rejlő drámai lehetőségeket. Ám igazságtalanság lenne tagadni, hogy leleményesen csoportosította a jelenet szereplőit a Bramante építészet stílusát idéző kulisszák között és előtt.

© Tátrai Vilmos