En

Mária halála Giovan Filippo Criscuolo

Alkotó:

Giovan Filippo Criscuolo Gaeta, 1495 – Nápoly, 1584

Készült: 1540-es évek
Technika: olaj, fa
Méret: 92 x 86,5 cm
Tárgy típusa: festmény
Leltári szám: 174
Gyűjtemény: Régi Képtár

Dél-Itáliában Raffaello újdonságai többek között egyik extravagáns tanítványa, Polidoro da Caravaggio nápolyi és messinai működésének köszönhetően jelentek meg. Criscuolo annak az Andrea Sabatininek a nápolyi műhelyében tanult, aki a déli raffaellizmus legkövetkezetesebb képviselője volt, de a Mária halála festője bizonyára járt Rómában, és ott ismerte meg a szintén Raffaello-tanítvány Perino del Vaga művészetét, amely Raffaello monumentális harmóniáján a feszültséggel terhes, kényes egyensúly irányában lépett túl. Ez a szellemiség jól érződik Criscuolo budapesti képén. A jelenet egészét átjáró pátosz a halotti misét celebráló Szent Péter alakjában csúcsosodik ki, a szent izgalomtól áthatott apostolok haját mintha szél borzolná, mimikájuk feszültséget tükröz, a drapériák rajza itt-ott szaggatottá válik. A festő hatásosan érzékelteti a sárga lepellel letakart ravatalon fekvő Mária mozdulatlansága és a halála által kiváltott transzcendens nyugtalanság közötti kontrasztot. Az apostolok csoportosításában és viselkedésében, ha áttételesen is, érvényesül a leonardói Utolsó vacsora hatása. A felhők között megjelenő kicsiny figura az üdvözült lelkét jelképezi. A téma további, Criscuolótól származó feldolgozásai közül az ausoniai Santa Maria del Piano templom oltárképének oromzati lunettája 1531-ből és a Fondi-beli Santa Maria Assunta templom részére 1534-ben festett nagyméretű oltárkép időben megelőzik ezt a festményt. Azokon ugyanis még nem figyelhető meg Perino del Vaga stílusának hatása.

Tátrai Vilmos©

Kiállításaink közül ajánljuk