| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1540-es évek |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, fa |
| Méret | 92 x 86,5 cm |
| Leltári szám | 174 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Dél-Itáliában Raffaello újdonságai többek között egyik extravagáns tanítványa, Polidoro da Caravaggio nápolyi és messinai működésének köszönhetően jelentek meg. Criscuolo annak az Andrea Sabatininek a nápolyi műhelyében tanult, aki a déli raffaellizmus legkövetkezetesebb képviselője volt, de a Mária halála festője bizonyára járt Rómában, és ott ismerte meg a szintén Raffaello-tanítvány Perino del Vaga művészetét, amely Raffaello monumentális harmóniáján a feszültséggel terhes, kényes egyensúly irányában lépett túl. Ez a szellemiség jól érződik Criscuolo budapesti képén. A jelenet egészét átjáró pátosz a halotti misét celebráló Szent Péter alakjában csúcsosodik ki, a szent izgalomtól áthatott apostolok haját mintha szél borzolná, mimikájuk feszültséget tükröz, a drapériák rajza itt-ott szaggatottá válik. A festő hatásosan érzékelteti a sárga lepellel letakart ravatalon fekvő Mária mozdulatlansága és a halála által kiváltott transzcendens nyugtalanság közötti kontrasztot. Az apostolok csoportosításában és viselkedésében, ha áttételesen is, érvényesül a leonardói Utolsó vacsora hatása. A felhők között megjelenő kicsiny figura az üdvözült lelkét jelképezi. A téma további, Criscuolótól származó feldolgozásai közül az ausoniai Santa Maria del Piano templom oltárképének oromzati lunettája 1531-ből és a Fondi-beli Santa Maria Assunta templom részére 1534-ben festett nagyméretű oltárkép időben megelőzik ezt a festményt. Azokon ugyanis még nem figyelhető meg Perino del Vaga stílusának hatása.
Tátrai Vilmos©
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 610. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
