En
Vissza a találatokhoz

Mária gyermekével, Alexandriai Szent Katalinnal és Szent Borbálával Bernardino Luini

Alkotó

Bernardino Luini Dumenza, 1480 körül – Milánó, 1531/1532

Készítés ideje 1522–1525 körül
Tárgytípus festmény
Anyag, technika olaj, fa
Méret

94 × 72,5 × 1,6 cm

Leltári szám 58
Gyűjtemény Régi Képtár
Kiállítva A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban

Ez a kép ugyanúgy a milánói leonardizmus produktuma, mint Giampietrino hasonló témájú festménye (ltsz. 47). Amaz fekvő formátumú és mozgalmas kompozíció néhány különös, bizarr motívummal, emez szimmetrikus szerkezetű, az áhítat csendjétől áthatott alkotás. Mária arca a legszebb, legátszellemültebb a három közül, de típusban csak árnyalattal különbözik a mögötte álló két női szent arcától. Míg Giampietrino a nézőt meglepni szándékozó látványosságot formált az attribútumokból, Luini kicsiny hímzett dísszé redukálja mind Szent Katalin mártíromságának eszközét, a kereket, mind azt a tornyot, amelynek falába Borbála, a Szentháromság iránti hódolata jeleként, egy harmadik ablakot vágott. Mária tunikájának szegélyén, még váratlanabb módon, a Virginis mater, vagyis a Szűz anyja felirat olvasható. Szent Anna lenne Mária helyén? 2009-ben egy milánói teológus fejtette meg a rejtélyt: a korai keresztény szerzők, köztük Szent Jeromos, a szűz (virgo) szót nem csak Máriára, hanem Jézusra vonatkoztatva is használták. A festmény geometrikus rendje egyrészt Quattrocento előképeket idéz – a lombardiai mester biztosan látott hasonló kompozíciókat például Andrea Mantegnától – másrészt a kortárs Bramantino hatásáról tanúskodik, aki Leonardóétól merőben eltérő stílusideált képviselt a korszak milánói festészetében. Ahogy a Gyermek belelapoz a csíkos terítővel borított asztalon fekvő könyvbe, az egyszerre a gyermeki kíváncsiság ábrázolása és szimbolikus utalás a Megváltó eljövetelét prófétáló Írásra.

© Tátrai Vilmos

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk