En
Vissza a találatokhoz

Mária a Gyermekkel Hans Multscher (köre)

Alkotó

Hans Multscher (köre) Reichenhofen 1400 körül – 1467 Ulm

Kultúra osztrák
Készítés ideje 1450–1460
Tárgytípus faszobor
Anyag, technika faragott, festett hársfa
Méret

172 x 52 x 32 cm

Leltári szám 84.2
Gyűjtemény Régi Szobor Gyűjtemény
Kiállítva Ez a műtárgy nincs kiállítva

Az életnagyságú szobor egykor valamelyik bécsi templom főoltárának volt a központi figurája. Az ábrázolás típusa, a félholdon álló Mária az Apokalipszis Napbaöltözött Asszonyának átformálásával született, és a 14. század legvégén jelent meg Közép-Európa művészetében. A szobor mestere a 15. század első felében működött nagy újítónak, a sváb Hans Multschernek a szobrászi stílusát követte, de a karcsú, törékeny Mária-alakon még a fél évszázaddal korábbi lágy stílus hatása is érződik.
Szőcs Miriam

Katalógustétel

A hársfából faragott életnagyságú Madonna-szobrot a neves magyar műgyűjtő, Delmár Emil vásárolta Bécsben, a 20. század elején. Származásáról csak annyi tudható, hogy korábban egy Bécs környéki kápolnában állt. Az elölnézetre komponált, hátoldalán kimélyített szobor egy gótikus oltárszekrény központi alakja lehetett, amely – szobrunk méretét és magas kvalitását figyelembe véve – eredetileg valamelyik jelentős bécsi templom belső terét díszíthette. Mária lefelé fordított holdsarlón áll, melynek ívét egy szintén lefelé forduló, lehunyt szemű férfiarc tölti ki. A Szűzanya derekán övvel átfogott, piros színű ruhát, fölötte kék festéknyomokat őrző, mellkasán összekapcsolt köpenyt visel. Törzse hangsúlyos S alakban meghajlik: fejét bal karján ülő gyermeke felé dönti, felsőteste az ellenkező irányba lendül, míg súlya a leomló drapéria által eltakart bal lábára nehezedik. Fátyollal fedett fejét hatágú liliomos korona ékesíti. A karonülő, ruhátlan kis Jézus jobbját áldásra emeli, míg másik kezében egy országalmát, a megváltás és a világmindenség feletti uralom szimbólumát tartja. A szobor az úgynevezett holdsarlós Madonna ikonográfiai típusba sorolható, mely az újszövetségi Jelenések könyve 12. fejezetének 1. versén alapul. Szent János látomása szerint: „az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona”. Az asszony fiút szült, akit egy hétfejű sárkány el akart nyelni, de a gyermeket egy angyal Isten trónjához vitte, az asszony pedig a pusztába menekült. Az apokaliptikus asszonyt az egyházatyák magával az Egyházzal azonosították, a 12. századtól azonban előtérbe került a Szűz Máriára vonatkoztatott értelmezés, amit a képtípusok összemosódása – Mária apokaliptikus szimbólumokkal való felruházása – követett. Német területeken a 14. végétől váltak gyakorivá a holdsarlós Madonnát ábrázoló faszobrok. A Delmár-gyűjteményből származó Madonna mesterét első ismertetője, Éber László délnémet területen, az ulmi Hans Multscher körében kereste. Multscher 1427-től népes szobrász- és festőműhely élén tevékenykedett Ulmban. Műhelyében számos Mária-szobor készült, amelyek közül a – művészetének korai korszakát lezáró, 1440 körül készült – landsbergi Madonna jelenthette a mintát a budapesti szoborhoz. Mária testtartása, jobb kezének a köpenyt maga elé húzó gesztusa, a köpeny két szélének párhuzamosan redőződő hullámai a multscheri mintát követik. A budapesti mű megnyúlt aránya, valamint a Gyermek – az anyja fátylába kapaszkodó mozdulata helyett – áldón felemelt jobb keze azonban eltér az előképtől. Szobrunk feltehetően egy bécsi faragóműhelyben készült, melynek mestere ismerhette az ulmi Multscher-műhely és követői alkotásait. Mária kecses alakjában a század eleji lágy stílus továbbélése érződik, de a drapériakezelés módja (Mária köpenyének keményen faragott, szinte szögletes gyűrődéseivel) már a 15. század közepének „realista” irányzatához kapcsolja a művet. Vargyas Zsófia

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk