Macskamúmia

A macska egyiptomi domesztikációjára viszonylag későn, a Középbirodalom korától találunk utalásokat. Ezt követően azonban számos ábrázolás tanúskodik népszerűségéről. A rágcsálókra, csúszómászókra vadászó macska bajelhárító szerepet kapott a vallási elképzelésekben is. Mancsában kígyót szorítva látható azokon a középbirodalmi amuletteken, amelyek a gyermekek védelmét célozták. Ez a szerep az Újbirodalom idején már kozmikus dimenziót kapott. A Halottak Könyve 17. fejezetében maga Ré isten jelenik meg macska alakjában, és hatalmas késsel teszi ártalmatlanná halálos ellenségét, a kozmikus rend harmóniáját veszélyeztető, hatalmas Apóphisz kígyót.
A késői korokban a mumifikált állatok felajánlása hatalmas méreteket öltött: a hívek e szent állatok lelkének közbenjárását kérték az istenségnél, az általuk megfogalmazott kérések meghallgatásának és teljesítésének reményében. Az elmúlt két évszázad során mumifikált macskák tetemének ezreit magukba foglaló, hatalmas temetőket tártak fel az ország valamennyi jelentős kultuszközpontjában (Bubasztisz, Szakkara, Abüdosz, Théba stb.).