| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 15. század vége, 16. század eleje |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, fa |
| Méret | 78,5 × 113 cm |
| Leltári szám | 1326 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A festmény eredetileg nászajándéknak szánt kelengyeláda- cassone- oldalát díszíthette. Ennek megfelelően főhőse az erényes asszonyok egyik ókori római mintaképe, Lucretia. Az a Velencében vagy környékén élő hölgy, aki valamikor az 1510 körüli időkben ezt a cassone-képet kapta ajándékba, aligha a legigényesebb humanista réteggel állt kapcsolatban. A letisztult plaszticitással modelláló, és minden jelenetét fénnyel elárasztó Cima da Conegliano ismeretlen követője régészeti szempontoktól, a korhűség követelményétől keveset zavartatva, némi provinciális bájjal, de azért szolid mesterségbeli tudásról tanúságot téve festette meg az ókori történetet. A háttal álló férj, Collatinus öltözéke még elfogadható római katona-viseletnek, de a pátriárka külsejű apa inda-mustrás brokátköpenye már a kortársi előkelőségek ruhatárából való, és a dombtető épületei sem az ókori romok elmélyült tanulmányozására vallanak. A cselekmény szabad ég alá helyezése egyenesen ellentmond a liviusi krónikának, amely szerint a heroina a hálószobájában követte el az öngyilkosságot. A szélesen kitárulkozó, napsütötte táj árkádiai hangulatát nem törik meg a szelíden illedelmes gesztusok. A fiatalon megszakadt élet tragédiájára csak diszkréten utal baloldalt a kettévágott fatörzs, amelyből az örök élet ígéreteként friss hajtás nő ki. A történés gyászos természetét cáfolóan azt a békés derűt árasztja a kép, amit a Bellini-iskola oltárképeinek mélázó szentjei vagy Giorgione és követőinek mitológiai idilljei.
© Tátrai Vilmos
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 728. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
