Ludovico Ludovisi bíboros (1595–1632) portréja Ottavio Leoni

Puritán, pátoszmentes összhatás jellemző erre a semleges háttérrel megfestett portréra, amelybe csak a jobb kéz karfát markoló és a balkéz levelet tartó mozdulata valamint az ingváll szegélyének csipkedísze visz némi elevenséget. A képmás 1621-ben készült, amikor a XV. Gergely néven pápának választott Alessandro Ludovisi bíborossá nevezte ki unokaöccsét, Ludovico Ludovisit. A bíborosnak jelentős szerepe volt abban, hogy a pápa valóra válthatta ellenreformációs terveit: Csehország és Bajorország visszatérítését a katolikus hitre, a pápaválasztás reformját, egy missziós hivatal létrehozását, a jezsuita rend támogatását, Loyolai Ignác, Avilai Teréz, Neri Fülöp és Xavéri Ferenc Ferenc szentté avatását. Együtt hoztak létre egy jelentős műgyűjteményt is antik emlékekből.
Ottavio Leoni festészete sokáig szinte teljesen feledésbe merült, munkásságának újrafelfedezése csak az 1990-es években kezdődött el. Ez a műve is két évszázadon át egy másik római mester, Domenichino neve alatt szerepelt. 2001-ben a portré előkészítő rajzának megtalálása tette lehetővé egy olasz kutató számára, hogy eljusson a helyes mester-meghatározáshoz. Pedig a kortárs festő és életrajzíró, Giovanni Baglioni 1642-ben azt írta pápa által lovaggá ütött Leoniról, hogy „egész Rómában nem volt senki, se herceg, se hercegnő, se nemesember vagy érdemes magánszemély, aki ne festtette volna meg portréját Ottavióval, és nem volt egyetlen ház sem, ahol ne lett volna látható valamely, a lovag kezétől szármató portré.”

©Tátrai Vilmos