Leandrosz halála Giulio Carpioni

A velencei barokk festészet mesterétől, Giulio Carpionitól hét képet őriz a Szépművészeti Múzeum. Közülük kettőt, amelyek párdarabot alkotnak, vagyis ezt a kompozíciót és a Venus ünnepének is nevezett Bacchanáliát a magyar művészettörténetírás 19. századi művelője, az íróként és politikusként is ismert Ormós Zsigmond ajándékozta 1895-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A képen Héro és Leandrosz görög mítoszának záró-epizódját látjuk. Az abüdoszi ifjú, Leandrosz, egy ünnepség alkalmával beleszeretett Héróba, aki a Hellészpontosz- vagyis a Boszporusz-tengerszoros túloldalán, Szésztoszban Aphrodité papnőjeként egy toronyban élt. Leandrosz minden este átúszott hozzá, hogy az éjszakát együtt tölthessék. Egy alkalommal a torony lámpása, amely az ifjúnak utat mutatott, a vihartól elsötétedett, és Leandrosz a tengerbe veszett. Szerelmese haláláról tudomást szerezve Héró öngyilkosságot követett el, levetette magát a toronyból. Carpioni jelenete egyfajta tengeri apoteózis. Poszeidón jelenlétében a néreidák birtokba veszik Leandrosz holttestét, miközben Cupido a levegőből virágokat szór a szerelem áldozatára. A nereidák tágranyílt szemében riadalom és szánalom tükröződik, de épp az a két nőalak kapja a főszerepet, akiknek csak meztelen hátát látjuk. A szereplők mozgásában a tenger hullámzása ölt emberalakot. A háttérben Héró lakhelye, a torony tűnik fel. A festményt nézve az az érzésünk támad, hogy a formavilág klasszicizáló karakterén felülkerekedik Carpioni játékos mesélőkedve és karikírozó hajlama.

©Tátrai Vilmos