Krisztus és házasságtörő nő Polidoro da Lanciano

A Házasságtörő asszony története, amely egyedül János evangéliumában (8,1-11) szerepel, és a képmutató könyörtelen ítélkezéssel a megbocsátást állítja szembe, gyakori téma a 16. századi velencei festészetben. A téma népszerűsége feltehetőleg összefügg a korszak Velencéjében uralkodó antidogmatikus szemlélettel, a vallási és erkölcsi kérdésekben megnyilvánuló türelemmel. Az Újtestamentumnak ez a története emellett mind a drámai, mind az elbeszélő hajlamú festők számra kiaknázásra kínálkozó, vonzó lehetőségeket rejtett.
A festmény két patrícius megrendelőjét baloldalt látjuk, egyikük kezében a nevüket feltüntető, részben lekopott írásszalaggal. A háttérben napsütötte dombon a Colosseum tűnik fel, és a római császárkort idézi egy másik részlet is: a jobboldalt szembenéző kövér férfifejhez a velencei Grimani-gyűjtemény egyik nevezetes darabja, Vitellius császár márványbüsztje adta a mintát. A főként meleg színárnyalatokban gazdag kompozíciónak két további változata ismeretes. Az egyik a bresciai S. Afra templomból a helyi képtárba került, és előképül szolgált két további festményhez (Minneapolis Institute of Arts; Padova, Museo Civico). A másik változat szintén a Régi Képtárban található (ltsz. 1054). Mind a bresciai, mind a jelen képpel kapcsolatban a 18. és a 19. században többször felmerült Tiziano neve. Ma már közmegegyezéssel fogadja el a szakirodalom az abbruzzói származású Polidoro da Lanciano szerzőségét, aki több éven át Tiziano műhelyében tanult és dolgozott.
© Tátrai Vilmos