Koporsótöredék

A 87.4-E és 87.5-E leltári számú két koporsótöredék eredetileg egyazon múmia alakú koporsó két oldalán, egymással szemben, a vállak vonalában helyezkedett el. A stilisztikai jegyek alapján biztosan állítható, hogy a 21. dinasztia kori thébai Amon-papság temetkezésein használt és a 19. század végén feldarabolt koporsók egyikéről van szó. Ugyanennek a koporsónak egy harmadik töredéke ma az uppsalai Victoriamuseet gyűjteményében található. A 87.4-E leltári számot viselő töredéken Ozirisz ülő alakja jelenik meg. A trónus, amelyen az istenség ül egy a földi világ és a túlvilág közti átmenetet szimbolizáló, hatalmas kígyó hátán helyezkedik el. Az újjászületett istenség előtt Ízisz és Nephtüsz alakjai, valamint a halott madár alakú ba-lelke látható. Az óriáskígyó teste alatt különböző túlvilági lények ülnek, akiknek alakjai jól ismertek a Halottak Könyve 146. fejezetének vignettáiról, ahol az alvilág kapuit őrzik. A 87.5-E jelzésű töredék központi motívuma a héliopoliszi teremtéstörténet egyik epizódját örökíti meg: ez az a pillanat, amikor Su, a levegő és a fény istene elválasztja egymástól gyermekeit, a földet (Geb) és az eget (Nut). Ég és föld szétválasztása a teremtés egyik fontos momentuma, ugyanis ezzel jelöli ki a teremtő isten a világ határait, illetve biztosítja a Napisten nappali és éjszakai útját az égistennő testén, valamint testében.
A 21. dinasztiai thébai koporsókon a két kompozíciót gyakran helyezték el egymással szemben, a vállak vonalában. Az ábrázolt jelenetek célja az volt, hogy elősegítsék az elhunyt újjászületését, amely Ozirisz halálból való visszatérésével és a Napisten teremtőtevékenysége által egyaránt elérhető.