Kígyó múmia

A kígyók egyszerre ébresztettek csodálatot és félelmet az ókori Egyiptom lakóiban és számos istenük (Kem-Atef, Uadzset, Werethekau, Meretszeger, Renenutet, Ízisz-Thermuthisz, Agathosz Daimon) jelenik meg kígyó alakjában. Az egyiptomiak a kígyókat egyrészt a sivatagi terepet is legyőző, akadálytalan mozgás, illetve a vedlésben megnyilvánuló megújulás képességével hozták kapcsolatba. Ez utóbbi tulajdonság a kígyóistenek jelentős részét az újjászületés és az idő feletti uralom szimbólumává tette, továbbá termékenységi vonásokkal is felruházhatta. A kígyók ugyanakkor egy másik, veszélyes aspektust is megtestesíthettek, a kígyómarás vagy a kiköpött kígyóméreg életveszélyes hatásai miatt a kígyóistenek őrző-védő vagy büntető funkcióval is rendelkezhettek.
A kígyók mumifikálása a Későkorra (i. e. 7. század – i. sz. 2. század) tehető. A görög-római korban a mumifikált kígyókat Ophionnak nevezett önálló temetőkben helyezték el, ugyanakkor előfordult, hogy más szent állatok, például sólymok temetőiből is kerültek elő kisebb mumifikált kígyók, illetve siklók, ahol a csúszómászók a ragadozó madár zsákmányállatainak szerepét töltötték be.